„Rossz hír a devizahiteleseknek” – adta hírül számos sajtóorgánum a Kúria napokban közzétett döntését, amelyben a legmagasabb jogi fórum alapvetően a szerződéskötés szabadságára hivatkozva felülbírálja a devizahitel-szerződések különböző passzusainak érvénytelenségét kimondó jogerős alsóbb szintű bírósági határozatokat. Vagyis a kamatokon kívül felszámított jutalékok és költségek, az egyoldalú szerződésmódosítások, illetve a már említett kamatokon kívüli tételek devizában történő felszámíthatóságáról a Kúria megállapította, hogy a bankok által folytatott gyakorlat jogszerű.
Egyelőre nem foglalkozott a vételi és eladási árfolyamok alkalmazhatóságával (amiről korábban írt bejegyzésemben már kifejtettem a véleményemet). Nem szeretnék túl korán triumfálni, mindenesetre nagyon meglepődnék, ha pont ez utóbbit illetően – amely világszerte épp annyira elterjedt és elfogadott piaci intézmény, mint mondjuk a kamaton kívüli költségek – állapítana meg a Kúria törvénysértést.
Rossz ez a hír, vagy inkább jó?
A piacgazdaság híveinek ez a hír jó, mert arról szól, hogy a legmagasabb bírói instancia megerősíti a szerződéskötés szabadságát és a törvényekkel összhangban létrehozott szerződések érvényességét, azaz végrehajthatóságát. Ennek a döntésnek a jelentőségét – különösen az elmúlt két-három év fejleményeinek ismeretében – nem lehet eléggé hangsúlyozni. Szerintem az is jó hír, és ez fontos a bankrendszer alaposan megtépázott reputációja szempontjából, hogy a bankok többsége a hitelezési feltételeket legalábbis a jogszerűség tekintetében az elvárható gondossággal és szakértelemmel alakította ki. Ezt elismerve továbbra sincs arról szó, hogy a bankok mellénye makulátlanul fehér lenne, azaz adott esetben jogi és szakmai fölényük birtokában ne éltek volna (vissza) az ügyfelek tájékozatlanságával vagy éppen tudatlanságával, és ezért ne lett volna (lenne) helye az állam akár utólagos beavatkozásának is, amellyel ezt az erő és az informáltság terén fennálló aszimmetriát ellensúlyozza. Ám az ilyen beavatkozásnak a jogszerűség talaján kell állnia, mert az egyes ügyfelek érdekeinek védelmével minimum egyenértékű a piacgazdaság egésze működőképességének a védelme. Márpedig a piacgazdaság nem tud működni, ha a felek általában nem bízhatnak a megkötött szerződések érvényességében és végrehajthatóságában.
Érdekes és a magyar közgondolkodás szempontjából talán jellemző is, hogy a sajtó – még a szakmailag felkészült, tiszteletre méltó része is – miért a másik oldaláról ragadta meg ezt a kérdést, mármint hogy a Kúria döntése rossz hír a devizahitelesek számára. Hol vannak most azok a tiszteletre méltó sajtó- és televíziós orgánumok, a „szakértők” és az érdekvédők, amelyek illetve akik hónapról hónapra arról értekeztek, hogy ezek a devizaszerződések „nincsenek is”, a bankok érvénytelen feltételeket erőltettek ügyfeleikre stb.
Nyilván a kétségbeejtő helyzetben lévő devizaadósok és az ő érdekeiket esetenként talán önzetlenül, ám gyakran nagyon is önző megfontolások alapján képviselő számos szervezet és jó néhány magánszemély örült volna, ha kiderül, hogy a bankok jogtalanul jártak el, a devizahitel-szerződések már megkötésükkor érvénytelenek voltak, ezért az általuk képviselt ügyfeleknek nem is kell a kötelezettségeiket (teljes egészében) teljesíteni, netán még kártérítésre is számíthatnak. Kiderült volna, hogy a felelősség teljes egészében másokat – a profitéhes (külföldi) bankokat, a közönyös államot, vagy akárki mást – terhel, de az ügyfelet egyáltalán nem. Elmaradhat a szembenézés, a tanulás, hogy a jövőben az egyes emberek és a társadalom egésze elkerülhesse ugyanezt a csapdahelyzetet.
Ez a gondolkodás, igaz, nem specifikusan magyar, a világ bármely országában így gondolkodik az utca embere, és ebből nagyon sokan nagyon jól megélnek. Ami specifikusan magyar, az az, hogy nálunk a kormány is így gondolkodik. Pénzre van szükség, vegyük el onnan, ahol van, nem számít a jog, nem számít a piacgazdasági normativitás, nem számít az adott szó, vagy éppen az aláírt megállapodás. Dőre az, aki nem látja a kapcsolatot a közgondolkodás és a kormány által folytatott napi gyakorlat között.
A Kúria helyes döntése mindezek fényében különösen figyelemre méltó, és annál sajnálatosabb, hogy jószerivel csak egy mínuszos „rossz hír a devizaadósoknak” maradt utána.
