Film

2 perc Johnny Depp

21 Jump Street – A kopasz osztag

  • -kg-
  • 2012. május 3.

Film

Too cool for school – ezzel a szlogennel és Johnny Depp főszereplésével futott a 21 Jump Street című tévésorozat: a széria a kilencvenes évek hajnalán kimúlt, ám most itt a filmváltozat.

Van-e viccesebb annál, mint amikor egy kálium-nitrátnak öltözött izomagy és egy Pán Péternek öltözött túlfogyasztott óriáscsecsemő – még ne tessenek nevetni, van tovább is – egy rózsaszín női Volkswagenben szlalomoznak a forgalomban, vagy féltucatnyi, szelídnek nem mondható motorossal a nyakukon. Mindez egy olyan filmnek a legfőbb poénja, melyről mértékadó amerikai fórumokon azt írták a premierkor, hogy végre egy nem teljesen fölösleges sorozatfeldolgozás. Meg azt is írták, hogy Jonah Hill és Channing Tatum micsoda fergeteges párost alkotnak az anno Johnny Deppet befuttató 21 Jump Street mozis változatában.

Csak emlékeztetőül: ez volt az a sorozat, melyben a kölyökképű Deppnek a középiskolai népek között kellett diáknak álcázott zsaruként elvegyülni, és ez volt az a sorozat, amely Tim Burton kísérletező karjaiba taszajtotta a színészt, aki végül már nagyon unta, hogy egy „már-már fasisztoid” (Depp szép szavai ezek) sorozatban kell bohóckodnia. Aki nem hisz nekünk, olvassa el Depp finoman szólva is kritikus előszavát, amit a Burton on Burton című interjúkötethez kanyarított.


Ezúttal a komikusi vénájáról ismert Hill és a kigyúrt vénáiról híres Tatum mennek vissza a suliba, abból a figyelemre méltó megfontolásból kifolyólag, hogy ha már rendőrnek túl hülyék, diáknak álcázva csak képesek leleplezni egy nagybani kábítószer-kereskedőt. Ötletnek nem rossz, hogy a korszellem most a hajdani lúzernek kedvez, így a joviális Hill lesz a menő csávó, akitől egy pacsi is érdem, míg a kigyúrt bikaként mélázó Tatumnak (vagyis a papírforma szerinti menő fejnek) a gerjedelmében összevissza hebegő kémiatanárnővel és a jobb körökből kirekesztett kockafejekkel kell beérnie. Ezzel talán lehetett volna kezdeni valamit, ám mielőtt még bárki is elsüthetne egy popkulturális utalást (sok ilyen lesz) vagy egy péniszpoént (sok ilyen lesz), tulajdonképpen már célnál vagyunk: egy tipikusnak mondható, a műfaji nagy átlagnál semmivel sem jobb vagy rosszabb high-school hülyeségben vagyunk és maradunk.

Abban talán igazuk van a dicsérő soroknak, hogy ökörködésben van ennél sokkal rosszabb  is – Jonah Hill már csak tudja, az ő életműve például tele van ilyesmikkel. Tatum életműve viszont mással van tele; bunyós és romantikus drámái közt a 21 Jump Street egy távolra ragyogó gyöngyszem. Hill és Tatum mellett Depp is jól jön ki a buliból: rövid cameója ugyan nem más, mint egy tőle nem idegen jófejségi gesztus, egy lesavazott show előtt kalapot emelni azonban így is szimpatikus cselekedet. Van annyira szimpatikus, mint amikor a színész nemrégiben, A Karib-tenger kalózai forgatása során fogta magát és – talpig jelmezben, persze – beköszönt egy londoni iskolába. Ott, az alsó tagozatban, még egy akkora sztár, mint Depp, sem tudott volna elvegyülni.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.