Spielberg áldását adta – Jeff Goldblum színész

Film

Egy Kovacs nevű komor alakot játszik Wes Anderson új filmjében, A Grand Budapest Hotelben. A világpremierrel majdnem egy időben, Prágában beszélgettünk a civilben is folyton játszó világsztárral, A légy legyével és a Jurassic Park káoszdokijával.

Jeff Goldblum: Lebetűzné?

magyarnarancs.hu: G-á-b-o-r…

JG: De jó neve van! És az első szótagon a hangsúly, szemben azzal, ahogy mi ejtjük. Zsa Zsa Gabor mindig a végét nyomta meg. Nem is lenne rossz, Gábor Goldblum – szépen alliterál. Lehet, hogy megváltoztatom. Gábor Goldblum – elég jó, nem gondolja?

magyarnarancs.hu:  Csak úgy simán a Goldblum sem rossz.

JG: Jó név, de kitalált név. Nagyapámat még Povarchiknak hívták. Orosz volt, de Amerikába jövet felvette a Goldblum nevet.

J. Goldblum viccel, W. Anderson röhög

J. Goldblum viccel, W. Anderson röhög

Fotó: Köves Gábor

magyarnarancs.hu:  Beváltotta az új név a hozzá fűzött reményeket?

JG: Nem tudom, kamasz voltam, amikor meghalt. Joseph nagyapám nem volt valami tehetős ember, bőröndszaküzlete, majd édességboltja volt Pittsburghben. Orosz-pittsburghi család vagyunk. Apám mindenáron fel akart nőni az édességboltos papához – így lett belőle orvos. Bár a színészettel is kacérkodott, gyakran felutazott Pittsburghből New Yorkba Broadway-darabokat nézni.

magyarnarancs.hu: Zsidó családból származik?

JG: Igen, abból.

magyarnarancs.hu: Hollywoodban volt része antiszemitizmusban?

JG: Semmi kirívóra nem emlékszem. Privátilag persze itt-ott belefutottam ilyesmibe – higgye el, elég érzékeny vagyok a témára. Apám Európában harcolt a világháborúban, úgyhogy volt mit mesélnie. Paul Schrader filmjében, az Ádám feltámadásában pedig egy holokauszt-túlélőt játszottam. Abban is, mint A Grand Budapest Hotelben, Willem Dafoe volt az egyik partnerem. A szerep kedvéért beleástam magam a történelembe. Holokauszt-túlélőkkel beszélgettem, s felkerestem egy lengyelországi koncentrációs tábort, a majdaneki lágert is. Abban reménykedtem, hogy a helyszíni szemle közelebb visz az ott történt szörnyűségekhez.

magyarnarancs.hu:  Említette, hogy ha nem is Hollywoodban, de azért érték atrocitások…

JG: A legmaradandóbb élményem kisiskolás koromhoz kötődik. Én voltam az egyetlen zsidó a suliban. Rajzórán történt; az egyik osztálytársam összerondította a nagy műgonddal készített rajzomat; csúnya, antiszemita szöveget firkantott rá. Amikor elmondtam apámnak, mi történt, eltorzult az arca – sosem láttam még ilyennek. Beültetett az autóba és elindultunk, hogy felkeressük a tettest. Persze nem találtuk. Nem tudom, apám mit tett volna, ha mégis célt érünk, de ahogy ott ültem gyerekként a kocsink hátsó ülésén, valami nagy büszkeség fogott el, ahogy az apámra néztem.

Goldblum & Anderson

Goldblum & Anderson

Fotó: Köves Gábor

magyarnarancs.hu: Filmszínészi pályafutása – kis túlzással – egy mondattal kezdődött; Woody Allen filmjében,  az Annie Hallban hagyta el a száját az ominózus mondat. Emlékszik még, mi volt az?

JG: Naná! I forgot my mantra! A hollywoodi partijelenetben voltam Paul Simon és Diane Keaton társaságában. Nemrég összefutottam Paul Simonnal; és emlékezett rám!

magyarnarancs.hu: Hogy került az Annie Hallba?

JG: Biztos hallott már sztorikat arról, hogy megy Allennél egy meghallgatás! Woody: Hello… ühm… ühm, rendben… köszönöm. Én: Ennyi volt az egész? Woody: Igen, köszönöm. Két ühüm volt, és enyém volt a szerep.

magyarnarancs.hu: A Jurassic Parkban egy csomó jó mondata volt – remekül magyarázta el például a káoszelméletet –, és a legmenőbb szerelés is önnek jutott. A fekete bőrszerkó kinek az ötlete volt?

JG: A kosztümös ember sok jó ötlettel érkezett, de kötöttem az ebet a karóhoz, hogy szeretném én összevásárolni a holmijaimat. A káoszelmélet-doki ruhatárát nagyrészt én válogattam össze. Az első forgatási nap Steven (Spielberg) csak végigmért, és áldását adta. Olyan ember, aki bízik a színészeiben. Akárcsak Robert Altman, akit szintúgy volt alkalmam ismerni. A szemüveg, a zakó és az ing – egy Maxwell’s – is az én szerzeményem.

false

A Grand Budapest Hotel persze öltözködésileg is más tészta volt, minden egyes ruhadarab kiválasztását hosszas válogatás, aprólékos procedúra előzte meg, de azért a szemüveg a saját találmányom. Elém tettek egy tálcányi okulárét, csupa remek darabot, de én inkább jártam a magam útját; végigturkáltam Los Angeles összes vintage-szaküzletét, s végül megtaláltam az igazit. Wes pedig, akárcsak Spielberg, engedett. Egyébként kifogástalan jelmeztervezőnk volt; Milena Canonero Kubrickkal is dolgozott, nem is egyszer. Wes filmjeiben, mint nyilván észrevette, a ruha teszi az embert. Hozzáteszem, a szakállam is mestermunka, rengeteg energia fekszik benne, hogy dr. Freud és Pirandello után szabadon létrehozzuk a megfelelő arcszőrzetet.

(Az interjút megelőző sajtótájékoztatón a Narancs Wes Andersonnak szegezte a kérdést, hogy mivel maga is úgy öltözik, mint filmjének szereplői, látna-e fantáziát egy saját divatmárka létrehozásában. A válasz alant hallható.)

magyarnarancs.hu:  A Grand Budapest Hotelben komoly, korabeli közép-európai kinézetet kapott. Leghíresebb filmjében, A légyben azonban nem annyira az előnyére változtatták…

JG: Sminkben elvittük az Oscart, ami nem kis fegyvertény, Cronenberg pedig zseniális rendező, de azért amikor valami vazelinszerű síkosítóval vastagon összekenve egy házfalon kellett légyként leereszkednem és ezt többször megismételnem, azért támadtak kételyeim a szakma komolyságát illetően. Szerencsére ez a jelenet kimaradt a filmből. Akkoriban még ilyen barkácsmódon mentek a dolgok.

Goldblum és a szerző

Goldblum és a szerző

 

magyarnarancs.hu: A The Grand Budapest Hotelben elég bizarr módon nyírják ki a macskáját. Magánemberként kutyás vagy macskás?

JG: Hát igen, voltak macskák a múltamban, de nemrégiben szert tettem egy blökire.

magyarnarancs.hu: A fajtája?

JG: Uszkár.

magyarnarancs.hu: A neve?

JG: Woody.

 

A Grand Budapest Hotelt március 20-án mutatják be a mozik. A Wes Andersonnal készült interjúnk a premierrel egy időben, a nyomtatott Narancsban jelenik meg.

Neked ajánljuk