Spielberg áldását adta – Jeff Goldblum színész

Film

Egy Kovacs nevű komor alakot játszik Wes Anderson új filmjében, A Grand Budapest Hotelben. A világpremierrel majdnem egy időben, Prágában beszélgettünk a civilben is folyton játszó világsztárral, A légy legyével és a Jurassic Park káoszdokijával.

Jeff Goldblum: Lebetűzné?

magyarnarancs.hu: G-á-b-o-r…

JG: De jó neve van! És az első szótagon a hangsúly, szemben azzal, ahogy mi ejtjük. Zsa Zsa Gabor mindig a végét nyomta meg. Nem is lenne rossz, Gábor Goldblum – szépen alliterál. Lehet, hogy megváltoztatom. Gábor Goldblum – elég jó, nem gondolja?

magyarnarancs.hu:  Csak úgy simán a Goldblum sem rossz.

JG: Jó név, de kitalált név. Nagyapámat még Povarchiknak hívták. Orosz volt, de Amerikába jövet felvette a Goldblum nevet.

J. Goldblum viccel, W. Anderson röhög

J. Goldblum viccel, W. Anderson röhög

Fotó: Köves Gábor

magyarnarancs.hu:  Beváltotta az új név a hozzá fűzött reményeket?

JG: Nem tudom, kamasz voltam, amikor meghalt. Joseph nagyapám nem volt valami tehetős ember, bőröndszaküzlete, majd édességboltja volt Pittsburghben. Orosz-pittsburghi család vagyunk. Apám mindenáron fel akart nőni az édességboltos papához – így lett belőle orvos. Bár a színészettel is kacérkodott, gyakran felutazott Pittsburghből New Yorkba Broadway-darabokat nézni.

magyarnarancs.hu: Zsidó családból származik?

JG: Igen, abból.

magyarnarancs.hu: Hollywoodban volt része antiszemitizmusban?

JG: Semmi kirívóra nem emlékszem. Privátilag persze itt-ott belefutottam ilyesmibe – higgye el, elég érzékeny vagyok a témára. Apám Európában harcolt a világháborúban, úgyhogy volt mit mesélnie. Paul Schrader filmjében, az Ádám feltámadásában pedig egy holokauszt-túlélőt játszottam. Abban is, mint A Grand Budapest Hotelben, Willem Dafoe volt az egyik partnerem. A szerep kedvéért beleástam magam a történelembe. Holokauszt-túlélőkkel beszélgettem, s felkerestem egy lengyelországi koncentrációs tábort, a majdaneki lágert is. Abban reménykedtem, hogy a helyszíni szemle közelebb visz az ott történt szörnyűségekhez.

magyarnarancs.hu:  Említette, hogy ha nem is Hollywoodban, de azért érték atrocitások…

JG: A legmaradandóbb élményem kisiskolás koromhoz kötődik. Én voltam az egyetlen zsidó a suliban. Rajzórán történt; az egyik osztálytársam összerondította a nagy műgonddal készített rajzomat; csúnya, antiszemita szöveget firkantott rá. Amikor elmondtam apámnak, mi történt, eltorzult az arca – sosem láttam még ilyennek. Beültetett az autóba és elindultunk, hogy felkeressük a tettest. Persze nem találtuk. Nem tudom, apám mit tett volna, ha mégis célt érünk, de ahogy ott ültem gyerekként a kocsink hátsó ülésén, valami nagy büszkeség fogott el, ahogy az apámra néztem.

Goldblum & Anderson

Goldblum & Anderson

Fotó: Köves Gábor

magyarnarancs.hu: Filmszínészi pályafutása – kis túlzással – egy mondattal kezdődött; Woody Allen filmjében,  az Annie Hallban hagyta el a száját az ominózus mondat. Emlékszik még, mi volt az?

JG: Naná! I forgot my mantra! A hollywoodi partijelenetben voltam Paul Simon és Diane Keaton társaságában. Nemrég összefutottam Paul Simonnal; és emlékezett rám!

magyarnarancs.hu: Hogy került az Annie Hallba?

JG: Biztos hallott már sztorikat arról, hogy megy Allennél egy meghallgatás! Woody: Hello… ühm… ühm, rendben… köszönöm. Én: Ennyi volt az egész? Woody: Igen, köszönöm. Két ühüm volt, és enyém volt a szerep.

magyarnarancs.hu: A Jurassic Parkban egy csomó jó mondata volt – remekül magyarázta el például a káoszelméletet –, és a legmenőbb szerelés is önnek jutott. A fekete bőrszerkó kinek az ötlete volt?

JG: A kosztümös ember sok jó ötlettel érkezett, de kötöttem az ebet a karóhoz, hogy szeretném én összevásárolni a holmijaimat. A káoszelmélet-doki ruhatárát nagyrészt én válogattam össze. Az első forgatási nap Steven (Spielberg) csak végigmért, és áldását adta. Olyan ember, aki bízik a színészeiben. Akárcsak Robert Altman, akit szintúgy volt alkalmam ismerni. A szemüveg, a zakó és az ing – egy Maxwell’s – is az én szerzeményem.

false

A Grand Budapest Hotel persze öltözködésileg is más tészta volt, minden egyes ruhadarab kiválasztását hosszas válogatás, aprólékos procedúra előzte meg, de azért a szemüveg a saját találmányom. Elém tettek egy tálcányi okulárét, csupa remek darabot, de én inkább jártam a magam útját; végigturkáltam Los Angeles összes vintage-szaküzletét, s végül megtaláltam az igazit. Wes pedig, akárcsak Spielberg, engedett. Egyébként kifogástalan jelmeztervezőnk volt; Milena Canonero Kubrickkal is dolgozott, nem is egyszer. Wes filmjeiben, mint nyilván észrevette, a ruha teszi az embert. Hozzáteszem, a szakállam is mestermunka, rengeteg energia fekszik benne, hogy dr. Freud és Pirandello után szabadon létrehozzuk a megfelelő arcszőrzetet.

(Az interjút megelőző sajtótájékoztatón a Narancs Wes Andersonnak szegezte a kérdést, hogy mivel maga is úgy öltözik, mint filmjének szereplői, látna-e fantáziát egy saját divatmárka létrehozásában. A válasz alant hallható.)

magyarnarancs.hu:  A Grand Budapest Hotelben komoly, korabeli közép-európai kinézetet kapott. Leghíresebb filmjében, A légyben azonban nem annyira az előnyére változtatták…

JG: Sminkben elvittük az Oscart, ami nem kis fegyvertény, Cronenberg pedig zseniális rendező, de azért amikor valami vazelinszerű síkosítóval vastagon összekenve egy házfalon kellett légyként leereszkednem és ezt többször megismételnem, azért támadtak kételyeim a szakma komolyságát illetően. Szerencsére ez a jelenet kimaradt a filmből. Akkoriban még ilyen barkácsmódon mentek a dolgok.

Goldblum és a szerző

Goldblum és a szerző

 

magyarnarancs.hu: A The Grand Budapest Hotelben elég bizarr módon nyírják ki a macskáját. Magánemberként kutyás vagy macskás?

JG: Hát igen, voltak macskák a múltamban, de nemrégiben szert tettem egy blökire.

magyarnarancs.hu: A fajtája?

JG: Uszkár.

magyarnarancs.hu: A neve?

JG: Woody.

 

A Grand Budapest Hotelt március 20-án mutatják be a mozik. A Wes Andersonnal készült interjúnk a premierrel egy időben, a nyomtatott Narancsban jelenik meg.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.