tévésmaci

Saskalap

  • tévésmaci
  • 2014. február 9.

Film

Amikor Sztupa és Troché megnézték az öregasszonyok bicikliversenyét, elég jó helyet sikerült fogniuk. Ott álltak, ahol már nem volt szenvedés, csak száguldás. A verseny Bikács közepéről indult, rövid felvezetés után rögtön egy gyilkos hegyi szakasszal, egészen a Murvás kútig, ahol gyakorlatilag elszabadult a pokol, mert onnan már a Napsugár kisvendéglő előtt felállított célig folyamatos lejtmenet következett.

Rövid volt tehát a táv, de minden olyan volt, mint a Tour de France-on, csak a kerékpárok különböztek némileg, leginkább annyiban, hogy úgynevezett női biciklik voltak, hm, a váz keresztcsöve nélkül. Az ebből fakadó óhatatlan könnyebbséget úgy védték ki az öregasszonyok, hogy a helyére mezőgazdasági célszerszámaikat kötözték, ki hurulót, ki kapát, ki mind a kettőt, s akadtak olyanok is, akik még egy gereblyével megtoldották a konstrukciót. Mire a Murvás kúthoz értek a szörnyű emelkedőn, már sírt, nyögött, káromolta az istent minden öregasszony. Átizzadt ruhákban, erőik végén érkeztek a kúthoz, ahol ugyan volt frissítőállomás is, de teljesen hiába, hisz nem vett fel senki még egy árva vizespalackot sem, ellenben rádőltek a versenyzők a kormányra, hogy csökkentsék valamelyest a légellenállást, s ahelyett, hogy rábízták volna magukat a gravitációra, még bele is tapostak a pedálba, hogy lássák, mire mennek ketten, ők meg Newton. Az emelkedőn kicsit szétszakadt mezőny a Neumann pincénél már ismét összerázódott valamelyest, s mint valami fekete fergeteg közeledett Sztupa és Troché álláspontja felé. Fekete volt, mert az öregasszonyok a versenyre is úgy öltöztek, mint az öregasszonyok általában, fekete sokszoknyába és sötétszürke szvetterbe, meg szorosra csomózott fejkendőbe, ilyesmit profi bringástól is láttunk már. De a menetszél ellen a legszorosabb csomó sem véd, gyenge ősz tincsek szabadultak el, s úsztak a mezőny után a légben. Közvetlenül a cél előtt, a katolikus templom és a vasbolt között volt egy elég éles kanyar, ahol az eszeveszett tempóban lezúduló tömeg láttán tömeges bukásra lehetett számítani, ezért ott gyűlt össze a legtöbb néző, de mentőkocsit csak egyet sikerült szerezni. Csak sajna nemhogy defibrillátor, de még benzin sem volt benne. A tévében sincs.

Pénteken (10-én) este tíz előtt gyülekezünk a Dunán, mert az Örvény című amcsi filmben Adrien Brody játszik, aki ugye magyar, meg Jon Seda, aki viszont benne van a világ legjobb tévésorozatában (Treme), meg Pam Grier, akit hirtelen nem is tudom, hogy miért szeretünk (talán majd a képről eszembe jut). Az Örvény című film persze nem keverendő össze a Törvény című filmmel, még kevésbé a Törvény őrével, persze az Örvény tőre már határesetnek mondható. Miután Pam kisasszonyban kigyönyörködtük magunkat, választhatunk Forest Whitaker Oscart érő játéka (Az utolsó skót király, Coool) és az m1-en újraindított Válaszcsapás c. széria legelső része között (ez az, amiben az angolok jófejségükkel és kitűnő színészeikkel magyarázzák, hogy mit kerestek Afganisztánban, Irakban és másutt). Meglehet, én kivárok háromnegyed egyig, s a Film Mánián behúzom Az utca örvényét, bocsánat, törvényét; valami giallo lehet 1974-ből.

Szombaton mindenki szíves figyelmébe ajánlom a közszolgálati Duna csatorna kétségkívül imponáló filmválasztékát. Délben Menekülés Fort Bravóból, egy 1953-as western a legnagyobbakkal. Délután Fény a redőny mögött, egy idióta kémfilm a delejes hatvanas évekből, amiben a kempingárugyárban fegyvereket csinálnak, s Latinovits ki akarja kémkedni a cuccot minimum az NSZK-ba, de lehet, hogy az USA-ba, bár ehhez Nagy Attilának is lesz egy-két szava. Este pedig Királylány a feleségem, amiben Tulipános Fánk-Fánknak, a híres kardozós gyereknek az isteni Lollo csillogó társadalmi előmenetelt jósol, ami vagy bejön, vagy nem, de nekünk mindenesetre megvan a heti találós kérdésünk. Vajon e mellé, meg mondjuk A tizedes meg a többiek mellé, amit holnap adnak, még mi a lópikulának kell egy közszolgálati retrócsatorna is (M3)?

S mi a lópikulának kell egyáltalán tévé?

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.