tévésmaci

Saskalap

  • tévésmaci
  • 2014. február 9.

Film

Amikor Sztupa és Troché megnézték az öregasszonyok bicikliversenyét, elég jó helyet sikerült fogniuk. Ott álltak, ahol már nem volt szenvedés, csak száguldás. A verseny Bikács közepéről indult, rövid felvezetés után rögtön egy gyilkos hegyi szakasszal, egészen a Murvás kútig, ahol gyakorlatilag elszabadult a pokol, mert onnan már a Napsugár kisvendéglő előtt felállított célig folyamatos lejtmenet következett.

Rövid volt tehát a táv, de minden olyan volt, mint a Tour de France-on, csak a kerékpárok különböztek némileg, leginkább annyiban, hogy úgynevezett női biciklik voltak, hm, a váz keresztcsöve nélkül. Az ebből fakadó óhatatlan könnyebbséget úgy védték ki az öregasszonyok, hogy a helyére mezőgazdasági célszerszámaikat kötözték, ki hurulót, ki kapát, ki mind a kettőt, s akadtak olyanok is, akik még egy gereblyével megtoldották a konstrukciót. Mire a Murvás kúthoz értek a szörnyű emelkedőn, már sírt, nyögött, káromolta az istent minden öregasszony. Átizzadt ruhákban, erőik végén érkeztek a kúthoz, ahol ugyan volt frissítőállomás is, de teljesen hiába, hisz nem vett fel senki még egy árva vizespalackot sem, ellenben rádőltek a versenyzők a kormányra, hogy csökkentsék valamelyest a légellenállást, s ahelyett, hogy rábízták volna magukat a gravitációra, még bele is tapostak a pedálba, hogy lássák, mire mennek ketten, ők meg Newton. Az emelkedőn kicsit szétszakadt mezőny a Neumann pincénél már ismét összerázódott valamelyest, s mint valami fekete fergeteg közeledett Sztupa és Troché álláspontja felé. Fekete volt, mert az öregasszonyok a versenyre is úgy öltöztek, mint az öregasszonyok általában, fekete sokszoknyába és sötétszürke szvetterbe, meg szorosra csomózott fejkendőbe, ilyesmit profi bringástól is láttunk már. De a menetszél ellen a legszorosabb csomó sem véd, gyenge ősz tincsek szabadultak el, s úsztak a mezőny után a légben. Közvetlenül a cél előtt, a katolikus templom és a vasbolt között volt egy elég éles kanyar, ahol az eszeveszett tempóban lezúduló tömeg láttán tömeges bukásra lehetett számítani, ezért ott gyűlt össze a legtöbb néző, de mentőkocsit csak egyet sikerült szerezni. Csak sajna nemhogy defibrillátor, de még benzin sem volt benne. A tévében sincs.

Pénteken (10-én) este tíz előtt gyülekezünk a Dunán, mert az Örvény című amcsi filmben Adrien Brody játszik, aki ugye magyar, meg Jon Seda, aki viszont benne van a világ legjobb tévésorozatában (Treme), meg Pam Grier, akit hirtelen nem is tudom, hogy miért szeretünk (talán majd a képről eszembe jut). Az Örvény című film persze nem keverendő össze a Törvény című filmmel, még kevésbé a Törvény őrével, persze az Örvény tőre már határesetnek mondható. Miután Pam kisasszonyban kigyönyörködtük magunkat, választhatunk Forest Whitaker Oscart érő játéka (Az utolsó skót király, Coool) és az m1-en újraindított Válaszcsapás c. széria legelső része között (ez az, amiben az angolok jófejségükkel és kitűnő színészeikkel magyarázzák, hogy mit kerestek Afganisztánban, Irakban és másutt). Meglehet, én kivárok háromnegyed egyig, s a Film Mánián behúzom Az utca örvényét, bocsánat, törvényét; valami giallo lehet 1974-ből.

Szombaton mindenki szíves figyelmébe ajánlom a közszolgálati Duna csatorna kétségkívül imponáló filmválasztékát. Délben Menekülés Fort Bravóból, egy 1953-as western a legnagyobbakkal. Délután Fény a redőny mögött, egy idióta kémfilm a delejes hatvanas évekből, amiben a kempingárugyárban fegyvereket csinálnak, s Latinovits ki akarja kémkedni a cuccot minimum az NSZK-ba, de lehet, hogy az USA-ba, bár ehhez Nagy Attilának is lesz egy-két szava. Este pedig Királylány a feleségem, amiben Tulipános Fánk-Fánknak, a híres kardozós gyereknek az isteni Lollo csillogó társadalmi előmenetelt jósol, ami vagy bejön, vagy nem, de nekünk mindenesetre megvan a heti találós kérdésünk. Vajon e mellé, meg mondjuk A tizedes meg a többiek mellé, amit holnap adnak, még mi a lópikulának kell egy közszolgálati retrócsatorna is (M3)?

S mi a lópikulának kell egyáltalán tévé?

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.