tévésmaci

Saskalap

  • tévésmaci
  • 2014. február 9.

Film

Amikor Sztupa és Troché megnézték az öregasszonyok bicikliversenyét, elég jó helyet sikerült fogniuk. Ott álltak, ahol már nem volt szenvedés, csak száguldás. A verseny Bikács közepéről indult, rövid felvezetés után rögtön egy gyilkos hegyi szakasszal, egészen a Murvás kútig, ahol gyakorlatilag elszabadult a pokol, mert onnan már a Napsugár kisvendéglő előtt felállított célig folyamatos lejtmenet következett.

Rövid volt tehát a táv, de minden olyan volt, mint a Tour de France-on, csak a kerékpárok különböztek némileg, leginkább annyiban, hogy úgynevezett női biciklik voltak, hm, a váz keresztcsöve nélkül. Az ebből fakadó óhatatlan könnyebbséget úgy védték ki az öregasszonyok, hogy a helyére mezőgazdasági célszerszámaikat kötözték, ki hurulót, ki kapát, ki mind a kettőt, s akadtak olyanok is, akik még egy gereblyével megtoldották a konstrukciót. Mire a Murvás kúthoz értek a szörnyű emelkedőn, már sírt, nyögött, káromolta az istent minden öregasszony. Átizzadt ruhákban, erőik végén érkeztek a kúthoz, ahol ugyan volt frissítőállomás is, de teljesen hiába, hisz nem vett fel senki még egy árva vizespalackot sem, ellenben rádőltek a versenyzők a kormányra, hogy csökkentsék valamelyest a légellenállást, s ahelyett, hogy rábízták volna magukat a gravitációra, még bele is tapostak a pedálba, hogy lássák, mire mennek ketten, ők meg Newton. Az emelkedőn kicsit szétszakadt mezőny a Neumann pincénél már ismét összerázódott valamelyest, s mint valami fekete fergeteg közeledett Sztupa és Troché álláspontja felé. Fekete volt, mert az öregasszonyok a versenyre is úgy öltöztek, mint az öregasszonyok általában, fekete sokszoknyába és sötétszürke szvetterbe, meg szorosra csomózott fejkendőbe, ilyesmit profi bringástól is láttunk már. De a menetszél ellen a legszorosabb csomó sem véd, gyenge ősz tincsek szabadultak el, s úsztak a mezőny után a légben. Közvetlenül a cél előtt, a katolikus templom és a vasbolt között volt egy elég éles kanyar, ahol az eszeveszett tempóban lezúduló tömeg láttán tömeges bukásra lehetett számítani, ezért ott gyűlt össze a legtöbb néző, de mentőkocsit csak egyet sikerült szerezni. Csak sajna nemhogy defibrillátor, de még benzin sem volt benne. A tévében sincs.

Pénteken (10-én) este tíz előtt gyülekezünk a Dunán, mert az Örvény című amcsi filmben Adrien Brody játszik, aki ugye magyar, meg Jon Seda, aki viszont benne van a világ legjobb tévésorozatában (Treme), meg Pam Grier, akit hirtelen nem is tudom, hogy miért szeretünk (talán majd a képről eszembe jut). Az Örvény című film persze nem keverendő össze a Törvény című filmmel, még kevésbé a Törvény őrével, persze az Örvény tőre már határesetnek mondható. Miután Pam kisasszonyban kigyönyörködtük magunkat, választhatunk Forest Whitaker Oscart érő játéka (Az utolsó skót király, Coool) és az m1-en újraindított Válaszcsapás c. széria legelső része között (ez az, amiben az angolok jófejségükkel és kitűnő színészeikkel magyarázzák, hogy mit kerestek Afganisztánban, Irakban és másutt). Meglehet, én kivárok háromnegyed egyig, s a Film Mánián behúzom Az utca örvényét, bocsánat, törvényét; valami giallo lehet 1974-ből.

Szombaton mindenki szíves figyelmébe ajánlom a közszolgálati Duna csatorna kétségkívül imponáló filmválasztékát. Délben Menekülés Fort Bravóból, egy 1953-as western a legnagyobbakkal. Délután Fény a redőny mögött, egy idióta kémfilm a delejes hatvanas évekből, amiben a kempingárugyárban fegyvereket csinálnak, s Latinovits ki akarja kémkedni a cuccot minimum az NSZK-ba, de lehet, hogy az USA-ba, bár ehhez Nagy Attilának is lesz egy-két szava. Este pedig Királylány a feleségem, amiben Tulipános Fánk-Fánknak, a híres kardozós gyereknek az isteni Lollo csillogó társadalmi előmenetelt jósol, ami vagy bejön, vagy nem, de nekünk mindenesetre megvan a heti találós kérdésünk. Vajon e mellé, meg mondjuk A tizedes meg a többiek mellé, amit holnap adnak, még mi a lópikulának kell egy közszolgálati retrócsatorna is (M3)?

S mi a lópikulának kell egyáltalán tévé?

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.