Főszerepben az emberi arc – A rajzoló

Film

Új magyar tévéjáték az erőszakban fogant szerelemről. Kocsis Gergely addig rajzolja Pelsőczy Rékát, míg pszichologizáló krimi nem lesz belőle. Kritika.

Hétköznap, az éjszakai műsorsávban eldugták egy új magyar tévéfilm premierjét. Kocsis Gergely egy parkban ül és rajzol, figyel egy nőt, majd ezt teszi másnap is, meg a következőn, újra és újra. Nem véletlenül, vagy majdnem mégis. Csakhogy közben a munkája is ez. Megélhetési rajzoló, de nem ám úgy, mint a utcai bohóckodó piktorok. Picassónak becézett főhősünk bűnügyi fantomkép-rajzoló, aki jelen esetben bántalmazott nőket, nemi erőszak áldozatait faggatja az elkövetőről. Kérdez és rajzol, egyszerre pszichológus és művész; megértő, könnyen lavírozik az emberi érzések útvesztőiben, miközben részletekbe menően, túlzott artisztikum nélkül, szinte észrevétlenül alkot – és portréi nemcsak a nyomozást segítik…

Sipos Vera, Kocsis Gergely

Sipos Vera, Kocsis Gergely

 

Van némi furcsaság a karakterben, introvertált személyisége még akár gyanút keltő is lehet, de hasonló érzést implikál szinte valamennyi szereplő, visszafogott viselkedésük olyan, mintha épp most készülnének valami számottevőt közölni vagy elkövetni. A film főszereplői az arcok, férfi és női arcképek, amelyek olyan hatást keltenek, mintha valamennyi alakítaná a rajzoló személyiségét és a történet egészét is. Ám a sztori egy pontján a rajzoló már nemcsak rajzol, hanem nyomoz és felderít, sőt érzelmileg is belebonyolódik az aktuális bűntettbe. Az ok nyilván egy nő, akit a padon rajzolva figyelt. Pálfi Kata játékosan hideg, mégis rejtetten sugárzó, merész karaktere nemcsak jól passzol Kocsishoz, de plusz színt ad a fantomképkészítő portréjához. Sipos Vera, Borbély Alexandra és Pelsőczy Réka, akiken erőszakot tett az elkövető vadállat, mind tökéletes karaktert hoznak, bár a legütősebb kétségkívül Borbély vak prostituáltja. Az alcím – Erőszakban fogant szerelem – jól fedi a történetet, azonban a végén jön egy váratlan csavar, ami kibillenti a lélektani kamaradráma kereteiből a filmet, és pszichologizáló krimit csinál belőle. A váratlan vég, a folyamatos feszültséget jelentő atmoszféra, a történetmesélés komplexitása, és a remek színészi játék csinál igazán jó filmet Mattyasovszky Zsolnay Bálint rajzolójából.

És bár a tévéjáték műfajából adódóan nincs idő komplex karakterépítésre, csupán feszültséget generáló, skiccelt alakok jelennek meg – Maruszki Balázs jegyzi a sztorit –, de ezt a jól komponált hiányosságot a rendező érdekes formába önti Vecsernyés János operatőr hathatós segítségével. Lehet, hogy Picasso műveiért százmilliókat lehet kapni, a rajzoló képeiért pedig akár életfogytiglani büntetést is, de úgy tűnik, a bűnhöz közel kerülni, elkövetni és vállalni, azt csak egy nő – vagy talán a szerelem – miatt érdemes.

Még időben szólunk: a tévéfilm mint műfaj kezd divatba jönni, még ha a többség nem is a tévében nézi.

Február 11., M1

Neked ajánljuk