Film

A Föld után

  • Szabó Ádám
  • 2013. július 13.

Film

Hogy a Föld sorsa, de legalábbis az amerikai blockbusteriparé valamilyen fura kölcsönhatásban áll Will Smithszel, az már eddig is nyilvánvaló volt. Csakhogy A Föld után még úgy sem tartogat meglepetést, hogy ezúttal a bolygón már nincs kit vagy mit megmenteni.

Hat évvel apja magányos, apokaliptikus bolyongása után ezúttal Jaden Smith az utolsó ember a planétán, de még jó néhány hasonlóan ingerszegény nyári popcornhegyen kell keresztülverekednie magát, hogy ő is legendává váljon. Addig is marad az apuka által egyengetett, kitaposott, majd mozgólépcsővel feljavított út: A Föld után Will Smith sztorijából, az ő produceri felügyelete alatt, családi vállalkozásként készült, és azt is hihetnénk, hogy ő írta a forgatókönyvet is és pattant be rendezni egyet - de nem. Kár.

Maga a film egy rövidke, izgalmasnak tűnő felvezetés után nem tartogat ugyanis több izgalmat, mint egy közepesen erős videojáték, jó grafikával. Fiatal főhősünk apja és saját élete megmentése érdekében fut, mászik és néha térdepel az évszázadok óta elhagyatott Földön - egyenes vonalú egyenletes mozgása társadalomkritikát, utópiát nyomokban sem tartalmaz. Más forradalmi ötlet sem ugrott be senkinek az alkotás folyamán, hogy miként is lehetne e fékevesztett száguldásba egy kis lelket, stílust, hangulatot verni. Végül egy problémás apa-fiú kapcsolat, és a bőszen kísértő múlt furakodott a vászonra - amiről mindent elmond, hogy lehet akármekkora a vásznon folyó harc, kísértsen akármilyen tragédia, az érzelmi csúcspontot egy mutáns keselyű elhalálozása jelenti.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.