Film

A Föld után

  • Szabó Ádám
  • 2013. július 13.

Film

Hogy a Föld sorsa, de legalábbis az amerikai blockbusteriparé valamilyen fura kölcsönhatásban áll Will Smithszel, az már eddig is nyilvánvaló volt. Csakhogy A Föld után még úgy sem tartogat meglepetést, hogy ezúttal a bolygón már nincs kit vagy mit megmenteni.

Hat évvel apja magányos, apokaliptikus bolyongása után ezúttal Jaden Smith az utolsó ember a planétán, de még jó néhány hasonlóan ingerszegény nyári popcornhegyen kell keresztülverekednie magát, hogy ő is legendává váljon. Addig is marad az apuka által egyengetett, kitaposott, majd mozgólépcsővel feljavított út: A Föld után Will Smith sztorijából, az ő produceri felügyelete alatt, családi vállalkozásként készült, és azt is hihetnénk, hogy ő írta a forgatókönyvet is és pattant be rendezni egyet - de nem. Kár.

Maga a film egy rövidke, izgalmasnak tűnő felvezetés után nem tartogat ugyanis több izgalmat, mint egy közepesen erős videojáték, jó grafikával. Fiatal főhősünk apja és saját élete megmentése érdekében fut, mászik és néha térdepel az évszázadok óta elhagyatott Földön - egyenes vonalú egyenletes mozgása társadalomkritikát, utópiát nyomokban sem tartalmaz. Más forradalmi ötlet sem ugrott be senkinek az alkotás folyamán, hogy miként is lehetne e fékevesztett száguldásba egy kis lelket, stílust, hangulatot verni. Végül egy problémás apa-fiú kapcsolat, és a bőszen kísértő múlt furakodott a vászonra - amiről mindent elmond, hogy lehet akármekkora a vásznon folyó harc, kísértsen akármilyen tragédia, az érzelmi csúcspontot egy mutáns keselyű elhalálozása jelenti.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."