Film

A Föld után

  • Szabó Ádám
  • 2013. július 13.

Film

Hogy a Föld sorsa, de legalábbis az amerikai blockbusteriparé valamilyen fura kölcsönhatásban áll Will Smithszel, az már eddig is nyilvánvaló volt. Csakhogy A Föld után még úgy sem tartogat meglepetést, hogy ezúttal a bolygón már nincs kit vagy mit megmenteni.

Hat évvel apja magányos, apokaliptikus bolyongása után ezúttal Jaden Smith az utolsó ember a planétán, de még jó néhány hasonlóan ingerszegény nyári popcornhegyen kell keresztülverekednie magát, hogy ő is legendává váljon. Addig is marad az apuka által egyengetett, kitaposott, majd mozgólépcsővel feljavított út: A Föld után Will Smith sztorijából, az ő produceri felügyelete alatt, családi vállalkozásként készült, és azt is hihetnénk, hogy ő írta a forgatókönyvet is és pattant be rendezni egyet - de nem. Kár.

Maga a film egy rövidke, izgalmasnak tűnő felvezetés után nem tartogat ugyanis több izgalmat, mint egy közepesen erős videojáték, jó grafikával. Fiatal főhősünk apja és saját élete megmentése érdekében fut, mászik és néha térdepel az évszázadok óta elhagyatott Földön - egyenes vonalú egyenletes mozgása társadalomkritikát, utópiát nyomokban sem tartalmaz. Más forradalmi ötlet sem ugrott be senkinek az alkotás folyamán, hogy miként is lehetne e fékevesztett száguldásba egy kis lelket, stílust, hangulatot verni. Végül egy problémás apa-fiú kapcsolat, és a bőszen kísértő múlt furakodott a vászonra - amiről mindent elmond, hogy lehet akármekkora a vásznon folyó harc, kísértsen akármilyen tragédia, az érzelmi csúcspontot egy mutáns keselyű elhalálozása jelenti.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.