Film

Nyitott szívvel

  • 2013. július 13.

Film

Klinikás tévésorozatokból és szappanoperákból felokosodván tudjuk, hogy a kórházi osztály felirata (intenzív) nem csupán a fertőtlenítőszagban zajló egészségügyi ellátás jellegét, hanem az ott dolgozó személyzet lelkében dúló érzelmi viharokat is találóan írja le.

Tévékompatibilis műtőkben másik kulcsszó a "steril": amikor a nem csupán orvosi értelemben csírátlanított közegben színészi kvalitások által alig is megzavart szereplők viszik diadalra a banalitást. Úgy látszik, az sem segít a helyzeten, ha világklasszis színművészek próbálnak koncentrált arckifejezéssel, premier plánban markolászva igazi szíveket, miközben a címbe itt oly eredeti módon beemelt sajátjuk szenvedélyesebben ver a másokénál. A túláradó érzelmek ugyanis nem pótolják a rendezői, szerzői gondolatot.

Van két kiváló sebész, akiknek szerelme emésztően lángol, a hirtelen természetű férfi zsenialitása messzire sugárzó, a gyereket sosem akaró, s teherbe negyven fölött eső, ám férje megmentése érdekében a nem várt babát hősiesen felvállaló nő emberi, céltudatos... Hogy mitől kell megmenteni a férfit? Hát, iszik. Pontosabban: vedel. És ezzel az állítással be is éri a film rendező(nő)je. Semmi küzdelem, semmi önreflexió, inkább egy másfél órában lezavart szappanopera-évad kavarásai. Nincs itt az alkoholizmussal semmi se kezdve. A műtétek végzésétől eltiltott, ezért szenvedő férfinak eszébe sem jut, hogy küzdjön ellene. Neje sem gondol ilyesmire, helyette ő is szenved. És akkor a nézőről még nem is beszéltünk: pedig az szenved a legjobban.

Forgalmazza a PARLUX Entertainment

Figyelmébe ajánljuk