Film

A Heineken-emberrablás

  • Gera Márton
  • 2015. szeptember 27.

Film

Mostanában nagy divat ismert embereket rabolgatni a vásznon: legutóbb Michel Houellebecq esett áldozatul a gaz filmkészítőknek, most pedig a milliárdos sörgyáros, Alfred Heineken. De mivel őt a valóságban is elrabolták, méghozzá 1983-ban, így nagy meglepetésekkel nem szolgál Daniel Alfredson filmje. Már csak azért sem, mert a történetet már feldolgozták egyszer, kemény holland thriller született belőle 2011-ben. Nem volt tehát nehéz dolguk a forgatókönyvíróknak, de saját ötletek nélkül még ezt a sztorit sem lehet megírni.

Kezdetben van izgalom bőven: öt fiatal úgy dönt, a sörgyáros elrablásánál nincs is jobb pénzkereseti lehetőség. A legnagyobb probléma, hogy a film elsősorban erről az öt emberről szeretne szólni, az elrablás mindössze ürügy. De másfél órában nem sikerül bemutatni őket, nem épülnek fel karakterek, tulajdonképpen nincs kiért izgulni. Látni ugyan, hogy mindannyian egy elveszett nemzedékhez tartoznak, akik a nyolcvanas évek ügyesen felidézett Hollandiájában tengődnek, ahol a terhesség bejelentésére is csak egy erőltetett mosoly a válasz, ám a film utolsó harmada totális érdektelenségbe fullad, ugyanis sehogyan sem tudunk viszonyulni a menekülő emberrablókhoz.

Még szerencse, hogy Anthony Hopkins még úgy is viszi a hátán a filmet, hogy nagyjából húsz percig szerepel. Van abban valami csodálatos, ahogy elkezd játszani az emberrablókkal, és már majdnem felcserélődnek a szerepek – kemény és esendő figura. Mennyivel előrébb lennénk, ha róla szólna a film.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.