Johnny Deppről főleg a költekezései miatt hallani manapság. A sztár a menedzsereit perelte, azok meg őt, mondván, ők jó előre szóltak: talán nem kellett volna annyi szigetet vásárolni a Bahamákon; talán havi 30 ezer dolcsi kicsit sok borokra, és lehet, hogy nem egy 3 millió dolláros ágyúból kellett volna Hunter S. Thompson hamvait kilőni az örökkévalóságba. Egzotikus szigetek, állandóan vedelő hős és mindenfélével megtöltött ágyúk – a Karib-tenger kalózait csak nem Johnny Depp története ihlette? Vicces is lett volna, ha kiírják a főcímbe: igaz történet alapján. Jó, Hunter S. Thompson nem jelenik meg a filmben, de megjelenik kalózgúnyában Paul McCartney, Keith Richards után ő sem maradhatott ki a buliból, meg a Beatles–Rolling Stones-meccs is így kívánja. Javier Bardem kidülledt szemű zombikapitánya viszont egy Stones-koncertnél is félelmetesebb jelenség, pont helyénvaló tehát, miként a zombicápák jelenléte is üdvözlendő. Ízlelgessük, mert jólesik: z-o-m-b-i-c-á-p-a. Ahogy az élőhalott tengeri ragadozóknak, úgy Geoffrey Rush féllábú kalózkiadásának, Barbossa kapitánynak az összes jelenése is kész örömünnep. Innen szép a vereség, de amilyen profik, az ötödik epizódhoz érkezett franchise működtetőinek ezt is sikerült összehozni. Nem lehetett könnyű, hiszen a kalózos film eleve nyert ügy, így aztán akaratlanul is adódnak pillanatok, amikor veszélyesen közel sodródunk valami izgalomhoz, de végül mindig sikerül visszaterelni a filmet a lagymatagság biztonságos, kipróbált medrébe.
Forgalmazza a Fórum Hungary
