Film

A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja

  • - kg -
  • 2017. július 1.

Film

Johnny Deppről főleg a költekezései miatt hallani manapság. A sztár a menedzsereit perelte, azok meg őt, mondván, ők jó előre szóltak: talán nem kellett volna annyi szigetet vásárolni a Bahamákon; talán havi 30 ezer dolcsi kicsit sok borokra, és lehet, hogy nem egy 3 millió dolláros ágyúból kellett volna Hunter S. Thompson hamvait kilőni az örökkévalóságba. Egzotikus szigetek, állandóan vedelő hős és mindenfélével megtöltött ágyúk – a Karib-tenger kalózait csak nem Johnny Depp története ihlette? Vicces is lett volna, ha kiírják a főcímbe: igaz történet alapján. Jó, Hunter S. Thompson nem jelenik meg a filmben, de megjelenik kalózgúnyában Paul McCartney, Keith Richards után ő sem maradhatott ki a buliból, meg a Beatles–Rolling Stones-meccs is így kívánja. Javier Bardem kidülledt szemű zombikapitánya viszont egy Stones-koncertnél is félelmetesebb jelenség, pont helyénvaló tehát, miként a zombicápák jelenléte is üdvözlendő. Ízlelgessük, mert jól­esik: z-o-m-b-i-c-á-p-a. Ahogy az élőhalott tengeri ragadozóknak, úgy Geoffrey Rush féllábú kalózki­adásának, Barbossa kapitánynak az összes jelenése is kész örömünnep. Innen szép a vereség, de amilyen profik, az ötödik epizódhoz érkezett franchise működtetőinek ezt is sikerült összehozni. Nem lehetett könnyű, hiszen a kalózos film eleve nyert ügy, így aztán akaratlanul is adódnak pillanatok, amikor veszélyesen közel sodródunk valami izgalomhoz, de végül mindig sikerül visszaterelni a filmet a lagymatagság biztonságos, kipróbált medrébe.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).