tévésmaci

A kenguruk tánca

  • tévésmaci
  • 2021. október 20.

Film

Amikor Sztupa és Troché döntő ellentéte felszínre került, egyikük számára sem tűnt váratlannak.

Épp távozóban voltak a chicagói kriskindlmarketről, de az soha nem ment könnyen, a helyiek és a nürnbergiek is marasztalták őket, menjünk át Wrigleyville-be, ott is van egy ilyen (mármint német karácsonyi vásár), különösen a bajoroknak volt magas a kedvük. Nem lehet, indul a vonatunk. Sztupa és Troché gyalog indultak az állomásra, legalább kimegy a fejünkből a Glühwein. Két bögre volt csak, az is valami? Hozod a csuprod? Hülye vagy? A Daley Plazától tényleg csak bő negyedórányira van a Union Station, ha kilépnek, még annyira sem, de nem léptek ki, bőven volt idő a vonat indulásáig, csak az a harmadik bögre már sehogy sem fért volna bele. Szépen baktattak tehát a Dearborn streeten északról délre, de amikor befordultak az Adams utca nyugati felére, Troché megtorpant, s megragadta Sztupa karját. Tudod, Sztupa, hogy most már a Route 66-en járunk? Na persze, mint a filmeken, bár az nyilván túlzás lenne, ha ötszáz méteren belül másodszor is lehülyéznélek. Mit akarsz, ez egy tök sima nagyvárosi utca, szép széles és egyenes, otthon nyilván sugárútnak hívnák vagy proszpektnek (ezt olyan oroszosan ellágyítva mondta), látod itt egy Marriott hotel. Nem, Sztupa, hidd el, és hüvelykujjával a háta mögé bökött (mutatom, így csinálta), három sarokkal lejjebb, ahol belefut az utca Michigan Avenue-ba, ott a tábla, hogy itt a 66-os kezdőpontja… Jó’ van, na, mondta Sztupa, de akkor már felértek a hídra, innen már csak pár lépés és megjöttünk. Nem voltak sokan a vonaton, az emberek inkább a nappalit választják, de nincs is annál szebb, mint amikor a Mississippi mellett vágtatva ér a hajnal. Jó helyük volt, ablaknál. Régen ilyenkor elővettük az útravalót, ezen Sztupa is elmosolyodott, de Trochét tovább fűtötte a lelkesedés, ezer mérföld, bazmeg’. Csak kilencszázhúsz. Mindegy, térjünk a lényegre – s Troché vad érvelésbe kezdett, melynek már az elején kijátszotta az aduászait, a Sagal-ikreket, de Sztupát ez sem izgatta fel különösebben, sőt visszavágott. Figyeld csak a nővérüket, Katey-t, pár év és kilő mellőlük az űrbe. Még csak Kankakee-ban vesztegelt a vonatuk (hol volt még Memphis vagy Jackson, pláne a végállomás?), amikor Troché dűlőre akarván vinni a dolgot, kibökte: én akkor is azt mondom, hogy doublemint. Márpedig spearmint, maradt hajthatatlan Sztupa. A hátrahagyott Chicago egyik palotájában épp leoltották az összes lámpát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.