Édes-bús hangulat, racionalitás-irracionalitás, na meg a fémdetektor túlvilági pittyegése szabdalja keresztül-kasul Corneliu Porumboiu új filmjét. Főszereplői ugyanazok az egyszerű kisemberek és irodisták, akik egyik román újfilmből a másikba ugrálnak; ahelyett azonban, hogy a bürokratizmustól, a korrupt hatalomtól vagy a tehetetlenségtől szenvedve másfél óra múlva rájönnének, hogy minden úgy rossz, ahogy van, kezükbe veszik sorsukat: kincskeresésbe kezdenek. Tévé-díványos nappalin, cserépkonyhás rendőrőrsön és vidéki kertben kanyarog a történet, melynek minden jel szerint elkeserítőnek és szomorúnak kellene lennie – de nem az. A kincs képein ugyanis a jellegzetes kelet-európai rögvalóság valamiféle furcsa ironikus-cinikus mesévé változik. Costi, egyik főhősünk éppen Robin Hood történetét meséli fiának, mikor a szomszéd beállít hozzá. Először pénzt kér, majd ajánlatot tesz: nagyapja által rég elásott kincs lapul vidéki, örökül kapott, lepusztult kertjében; ha Costi fizeti a fémdetektor bérlését, bármit találnak, fele-fele arányban osztoznak. A szikár, hideg képekből szép komótosan egy földöntúli mese bontakozik ki – a főszereplők lassan maguk is mesefigurákká válnak; kicsit bicegnek, talán esetlenek is, de ahogy az lenni szokott, a szívük a helyén van. A Bukaresttől pár kilométerre lévő gazos, ápolatlan kert pedig – mely volt már a múltban bár, sztriptízklub, téglagyár és óvoda is –, bár cseppet sem mesébe illő, másfél óra alatt az utóbbi idők legszerethetőbb sztorijának színhelyévé válik.
Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány
