Film

A kincs

  • Szabó Ádám
  • 2016. február 21.

Film

Édes-bús hangulat, racionalitás-irracionalitás, na meg a fémdetektor túlvilági pittyegése szabdalja keresztül-kasul Corneliu Porumboiu új filmjét. Főszereplői ugyanazok az egyszerű kisemberek és irodisták, akik egyik román újfilmből a másikba ugrálnak; ahelyett azonban, hogy a bürokratizmustól, a korrupt hatalomtól vagy a tehetetlenségtől szenvedve másfél óra múlva rájönnének, hogy minden úgy rossz, ahogy van, kezükbe veszik sorsukat: kincskeresésbe kezdenek. Tévé-díványos nappalin, cserépkonyhás rendőrőrsön és vidéki kertben kanyarog a történet, melynek minden jel szerint elkeserítőnek és szomorúnak kellene lennie – de nem az. A kincs képein ugyanis a jellegzetes kelet-európai rögvalóság valamiféle furcsa ironikus-cinikus mesévé változik. Costi, egyik főhősünk éppen Robin Hood törté­netét meséli fiának, mikor a szomszéd beállít hozzá. Először pénzt kér, majd ajánlatot tesz: nagyapja által rég elásott kincs lapul vidéki, örökül kapott, lepusztult kertjében; ha Costi fizeti a fémdetektor bérlését, bármit találnak, fele-fele arányban osztoznak. A szikár, hideg képekből szép komótosan egy földöntúli mese bontakozik ki – a főszereplők lassan maguk is mesefigurákká válnak; kicsit bicegnek, talán esetlenek is, de ahogy az lenni szokott, a szívük a helyén van. A Bukaresttől pár kilométerre lévő gazos, ápolatlan kert pedig – mely volt már a múltban bár, sztriptízklub, téglagyár és óvoda is –, bár cseppet sem mesébe illő, másfél óra alatt az utóbbi idők legszerethetőbb sztorijának színhelyévé válik.

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.