Film

Ha Isten úgy akarja

  • 2016. február 21.

Film

Bejelentésre készül a nagypolgári család ­fiú sarja. A roppant felvilágosult, talpig liberális család már előre bekészíti örömet és elfogadást közvetítő gesztusait a bizonyára szorongó, de másságát mégis felvállaló ifjú coming outjához. Lesz is elfogadás meg ölelés – csak a mosoly sikerül kényszeredettre. Csak a csillár szakad le, plafonostul: belül, titokban, pszt. Kívül tartani kell a maszkot, fogadni elfele, ami jön. De hát a fene egye meg: mér’ nem buzi az a kölök inkább? Mi az, hogy megtalálta Jé­zust? Meg hogy pap akar lenni? Meg még bele is dumál a jól temperált életvitelbe, amelyben a zugivó mama jótékonykodásba, a konzum­idióta nővér a legújabb divattrendek követésébe fojtja az élete üressége miatt érzett bánatát? A családfőnek sincs Istenre szüksége, mert ő maga az Isten! Menő szívsebész, akinek szeme rebbenésére is meglapul orvos és beteg. Nem tűrheti hát, hogy egyetlen fiát elorozza az általa életnek vélt törtetésből holmi pap. Fondorlatos tervet eszel ki, hogy leleplezze, ellehetetlenítse, megsemmisítse a karizmatikus lelki vezetőt, akinek szavait isszák a fiatalok, s aki az ő fiacskája fejét is telebeszélte ezzel a jézusos maszlaggal. De mi van, ha a csuhás jár túl a professzor úr eszén?

Az aránylag friss tempójú, le csak néha ülő komédia, amelyben nem a szokott klisékből épül a helyzetkomikum, s a tálalás is méltó az olasz vígjátéki színjátszás hagyományaihoz, végül még a valódi nyitottság és a hiteles elfogadás tárgykörében is képes megfontolásra érdemes állításokat tenni.

Forgalmazza a Cinenuovo

Neked ajánljuk