Jack Reacher

  • Szabó Ádám
  • 2013. február 17.

Film

Tom Cruise imázsának építésén legalább annyian munkálkodnak mostanság, mint a rombolásán - a zászlót mindkét fél előtt maga Cruise viszi.

Tom Cruise imázsának építésén legalább annyian munkálkodnak mostanság, mint a rombolásán - a zászlót mindkét fél előtt maga Cruise viszi. Alakuljon akárhogy is, mint atyai hajlékhoz, a Mission Impossible sorozathoz bármikor visszatérhet - legközelebb 2015-ben meg is teszi. Ugyanez a helyzet az akcióműfajjal is: a Jack Reacher épp az M:I-hez hasonló sorozattá kíván válni, és a Lee Child ponyvájából készült film alkalmasnak is látszik rá.

Jack Reachert, az amerikai hadsereg kitűnő és visszavonult növendékét lehetetlen megtalálni - csak akkor és ott bukkan fel, amikor és ahol akar. Most például egy ártatlan embereket lemészároló - egy hasonló esetet a katonaságnál egyszer már megúszó - veterán ügyében van rá szükség, és ő nyomban ott is terem.

A start után egy bírósági film felvezető szakaszához illő kerékvágásban haladunk hamis nyomokkal, összeesküvéssel, ártatlanokkal és ártókkal, majd ahogy a forgatókönyv bűvészkedni kezd a fordulatokkal, úgy farolunk a krimi és az akciófilm utcájába - aztán ezt az oda-vissza utat még bejárjuk párszor. A hirtelen váltásokat jól meg is sínyli a film, a ritmus nem egyszer huppan hatalmasakat, de tán pont az erőszakolt fordulatokat hivatott ellensúlyozni a sűrűn hintett szarkasztikus humor - ami olyan jól működik, hogy még Cruise-ról is elhisszük, hogy van humora. Ráadásul az egyes részek önmagukban is elég jók: a feszültség a helyén van, az akciók pedig az első fékcsikordulástól az utolsó, éppen fül mellett elsuhanó golyóig (meg az azt követő sok másikig) klappolnak. Mi is kéne még?

Forgalmazza a UIP-Duna Film


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.