Történtek már próbálkozások a filmtörténetben eddig is Olivia Wilde levetkőztetésére, de hogy valaki egy egész horrort szenteljen a célnak, hogy a szép színésznőt egy szál melltartóban lehessen mutogatni, az mérföldkő a műfajban. A szakértői kommentekből érződik is, hogy sikerrel jártak az alkotók: a rajongók nem is rejtik véka alá, hogy honnan – elölről avagy hátulról – fejeznék ki legszívesebben a színésznő iránti, lankadatlan rajongásukat. De az is megkapja a magáét, aki nem a színésznőre, hanem egy tisztességes horrorra vágyik, arra a fajtára, melyben a teremtővel ujjat húzó medikusok először a házi kedvenceken, majd önmagukon próbálják ki frissen kikísérletezett csodaszérumukat, hogy aztán valami hiba csússzon az újraélesztés-bizniszbe. Ha nem csúszik, az sci-fi, ha csúszik, az horror. Tanítják is a színiiskolákban, hogyan kell frissen újraélesztett embert játszani: pont olyan bambán kell nézni, mint ahogy Olivia Wilde teszi, aki a film jelentős részében igen egyszerű, de végül is hatásos színészi eszközökkel jeleníti meg az ördögi megszállottság stációit. Kellett a pénz – fogja majd mondani a színésznő sok-sok év múltán, megannyi nagy drámai alakítást követően, 90-ben még Julia Roberts is az Egyenesen átnál tartott, aztán mégis milyen messzire jutott.
A Lazarus hatásnak van egy kutya szereplője is, neki nyilván a jutifalat kellett, mindenesetre a Rockyt alakító eb jön ki legjobban a dologból, neki legalább nem kellett külön lemenni kutyába. A túlvilágról mindenesetre most sem derül ki hitelt érdemlően, hogy lehet-e ott zuhanyozni.
A Big Bang bemutatója
