Klasszikus a zene is, a portréfilm is – a Fischer Iván karrierjét és a Budapesti Fesztiválzenekar „világ körüli” turnéját végigkövető mű azt adja, amit ígér. Van benne csöppnyi zsenikultusz, némi kánonteremtő szándék, és sok-sok infó azoknak is, akik eddig kevéssé merültek el a kortárs karmesteri életművek univerzumában. Abszolút hagyományos a narráció, helyén levő a riporteri munka. A történet íve, ha nem is áll össze tökéletesen lendületes egésszé, de fenntartja az érdeklődést, jól vezeti a figyelmet: kapunk turnébeszámolót, megszólaló zenészeket, család- és karriertörténetet, sok-sok kulissza mögötti jelenetet és koncertfelvételt. Ott vagyunk a buszban, a repülőn, a színfalak mögött és a koccintásokon; egy-egy ötletes kameraállás és nézőpont sokat dob a néha nagyon is házifeladat-szerűen felmondott riportelemeken. Élvezetes a zenei szerkesztés, legalábbis a zenében kissé alulképzettebbeknek. Erőltetettséget csak ritkán érzünk – kedves kaland ez Kínától Berlinig. Ez a világ persze szép és csillogó, vidámak a zenészek, nincsenek konfliktusok, és lehet beszélni a művész társadalmi kérdésekben betöltött szerepéről is. Érezni az elfogódottságot, az egész mégsem szemtelenül patetikus vagy áradozó (a zseni szó is csak egyszer hangzik el), annak ellenére, hogy nyilván a műfaj maga a panegyricusok mezején marad. Mindenki elmondja a maga kis reklámszövegét, de jól teszi, főleg akkor, ha ez a film tényleg azokat éri el, akikhez szólni látszik – a BFZ és Fischer működését eddig figyelmen kívül hagyókat.
Forgalmazza Cirko Film – Másképp Alapítvány
