Dokumentumfilm

Fischer Iván

Film

Klasszikus a zene is, a portréfilm is – a Fischer Iván karrierjét és a Budapesti Fesztiválzenekar „világ körüli” turnéját végigkövető mű azt adja, amit ígér. Van benne csöppnyi zsenikultusz, némi kánonteremtő szándék, és sok-sok infó azoknak is, akik eddig kevéssé merültek el a kortárs karmesteri életművek univerzumában. Abszolút hagyományos a narráció, helyén levő a riporteri munka. A történet íve, ha nem is áll össze tökéletesen lendületes egésszé, de fenntartja az érdeklődést, jól vezeti a figyelmet: kapunk turnébeszámolót, megszólaló zenészeket, család- és karriertörténetet, sok-sok kulissza mögötti jelenetet és koncertfelvételt. Ott vagyunk a buszban, a repülőn, a színfalak mögött és a koccintásokon; egy-egy ötletes kamera­állás és nézőpont sokat dob a néha nagyon is házifeladat-szerűen felmondott riportelemeken. Élvezetes a zenei szerkesztés, legalábbis a zenében kissé alulképzettebbeknek. Erőltetettséget csak ritkán érzünk – kedves kaland ez Kínától Berlinig. Ez a világ persze szép és csillogó, vidámak a zenészek, nincsenek konfliktusok, és lehet beszélni a művész társadalmi kérdésekben betöltött szerepéről is. Érezni az elfogódottságot, az egész mégsem szemtelenül patetikus vagy áradozó (a zseni szó is csak egyszer hangzik el), annak ellenére, hogy nyilván a műfaj maga a panegyricusok mezején marad. Mindenki elmondja a maga kis reklámszövegét, de jól teszi, főleg akkor, ha ez a film tényleg azokat éri el, akikhez szólni látszik – a BFZ és Fischer működését eddig figyelmen kívül hagyókat.

Forgalmazza Cirko Film – Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.