A tanárnő azt tanulta, és azt is tanítja, hogy becsületesnek kell lenni. Felteszi, hogy elcsípi az osztály szarkáját, aki társait és őt is meg-megkárosítja. Ám a szarka nem dől be sem a hibák kijavítására apelláló felszólításoknak, sem a kisded fenyegetéseknek, bár a naiv pedagógus bevet mindent, amit a maga elavultan tisztességes értékrendje szerint hatékonynak vél.
A tanárnő semmire sem megy a becsületességével: előbb a férje nem fizeti be a bankkölcsönt, s neki kell megtennie – határidő-dramaturgia szerint, napokon belül –, majd az uzsorást kell kielégítenie. Az uzsorás pedig nem csak anyagi kielégítést tud elképzelni. Egyre mélyebb és mélyebb megaláztatásokat látunk ebben a filmben, a kelet-európai típusú, a társadalom működését tolvajok és függésben tartott károsultak összjátékaként megvalósító kapitalizmus hazánkban is túlontúl ismerős, lelketlen változatát. Nehéz nézni a sok nyomorúságot, s a tanárnő – valóságos bűnelkövetésig vezető – kálváriájában saját kiszolgáltatottságunkra ismerni.
A kézi kamerás realizmus jegyében fogant bolgár alkotás akár a román új hullám egyik darabja is lehetne. Thrilleres feszültségét hétköznapi apróságokból hozza létre Petar Valchanov író-rendező – bár olykor egy kicsit sok is az apróságból: a balszerencsés lúzerségek ilyen mértékű halmozódása már-már a komolyság rovására megy.
A színészi játék elsősorban az elfojtott indulatokat érzékelteti. A főhős könnytelen pragmatizmusában, gépies szenvtelenségében valami össz-kelet-európai reménynélküliség nyer érvényes kifejezést – egészen a fináléig.
Forgalmazza a Mozinet
