Film

Régen megvoltak a magunk kis szabályai, de ma már nem sokra megyünk velük - sokáig a közepes fokozatú sztár (mondjuk Martin Sheen, az elnöki széria sikere előtt, vagy épp Dennis Hopper bármikor), netán másodvonalbeli hirigjani (a kedvencem Lorenzo Lamas) egyedüli jelenléte biztos garanciának tűnt. De ma már roppant nehéz megmondani, hogy mitől "B" a B film.

A "British reserve", a kimért gentleman exportképes filmikonja. Jelenleg a lánya életéért aggódik a Parfüm: Egy gyilkos története című filmben. A Die Hard - Drágán add az életed, a Galaxy Quest, a Michael Collins, az Értelem és érzelem, a Dogma, a Robin Hood és a Harry Potter-széria hatvanéves sztárjával a Berlinalén beszéltünk.

Tizenöt éves korától szerepel a vásznon, kőszínházi karrierje főként vidéki teátrumokhoz köthető, jelenleg a régi-új Stúdió K művésze. Kocsis Ágnes szemledíjas filmjében, a Friss levegőben egy vécésnénit játszik - oly hűen, hogy épp most nyerte el a hazai filmkritikusok díját.

Az amerikai független rock kilencvenes évekbeli sztárcsapata, a Pavement évekkel ezelőtt lehúzta a redőnyt, csúcslemeze, az 1995-ös Wowee Zowee újrakiadása kapcsán azonban lehetőségünk nyílt pótolni az eleddig elmaradt Narancs-interjút. A másoddobos Bob Nastanovich közel tíz év távlatából értékelte a zenekar karrierjét.

Fegyverszünet karácsonyra című háborús filmjét ettől a héttől adják nálunk.

Dédapja Áprily Lajos költő, műfordító, nagyanyja Jancsó Adrienne előadóművész, nagyapja Jékely Zoltán író, költő, édesapja Péterfy László szobrász, bátyja Péterfy Gergely író. A Krétakörben játszik, az Amorf Ördögökben énekel. Hamarosan önálló lemeze lesz.

Ahhoz képest, hogy színész szeretett volna lenni, de nem lett az, játszott filmben (Mielőtt befejezi röptét a denevér), néhány napja pedig abszolút főszerepet vitt - már ha a mellette gyors tempóban cserélődő képeket nem számítjuk - a Vígszínház színpadán, méghozzá jó ház előtt. A tévében a Kultúrház és a Luxor-show egyik műsorvezetője, interjúkat készít írásban és élőben, rádiózik (ez múlt és jövő idő éppen). Kultúraközvetítő munkás.

Van a sci-finek egy olyan iránya, ami nem távoli galaxisokba visz el háromezer év múlva, hanem itt játszódik miközöttünk, mondjuk, csak harminc év múlva. Mindössze harminc: még látjuk magunkat öregen, öregebben, még felismerjük, hogy a sarki tejivóból luxusszálló lett, a kocsmából benzinkút. Az ilyen sci-fikben van a spiritusz.

Tizennégy éve kulturális tanácsnok Essenben, öt éve egyengeti a Ruhr-vidék útját a kulturális főváros felé. Új metropolis születik.

Az Anyádat is, a Harry Potter és az azkabani fogoly rendezőjének új filmje, Az ember gyermeke most került a pesti mozikba. Velencében beszélgettünk vele.

Godard szerint minden filmnek van eleje, közepe és vége, de nem feltétlenül ebben a sorrendben. Mindazonáltal nem árt először elsajátítani a helyes sorrendet, melyhez ma már Magyarországon is számos forgatókönyv-írói kurzus és pályázat nyújt segítséget. Ezúttal egy amerikai kezdeményezés hazai lehetőségeiről beszélgettünk.

"Jézusom", mondja, amikor leteszem elé a közel kétszáz címet tartalmazó szereplistát: az első "tétel" egy bizonyos Szinetár György Susmus című darabja, melyben egy Tiszai nevű igazgatót játszott, 1964-ben, Szolnokon. Aztán rájön, hogy nem is ez volt az első... Az eddigi utolsó viszont biztos: Sánta Ferenc Az ötödik pecsét című regényének színpadi változatában Béla kollégát, a kocsmárost alakítja.

A Kaláka a hét végén mutatta be Madáretető című új lemezét, amelyen új magyar gyerekverseket játszik.

Kissé fáradt mozgású, kedvesen tétova idős hölgynek mutatnak be a szálloda halljában - este, a nézőtérről fel sem tűnik, hogy ilyen törékeny és kicsi. Mielőtt bármit is mondhatnék, megigazgatja rajtam a rendetlenül félrecsúszott inget, amikor pedig már egy Dunára néző ablaknál ülünk, a sok mutogatástól puhára gyűrt fénykép kerül az asztalra: nem, nem a színpadon látjuk, zenésztársak gyűrűjében, hanem hétéves unokájával, egy élénk tekintetű kislánnyal, Rocióval, akinek "nagyon jó a hallása, és sokat mozog, ahogy mindenütt a gyerekek".