Godard szerint minden filmnek van eleje, közepe és vége, de nem feltétlenül ebben a sorrendben. Mindazonáltal nem árt először elsajátítani a helyes sorrendet, melyhez ma már Magyarországon is számos forgatókönyv-írói kurzus és pályázat nyújt segítséget. Ezúttal egy amerikai kezdeményezés hazai lehetőségeiről beszélgettünk.
*
Magyar Narancs: Mióta létezik a pályázat?
Zakariás Eszter: 1989-ben hozta létre a régi klasszikusokat forgalmazó amerikai RKO Pictures elnök-vezérigazgató házaspárja. Eredetileg azzal a céllal alakultak, hogy megteremtsék az eszmecsere lehetőségét a kelet-európai illetve orosz írók és nyugati kollégáik között. Az évek során azonban kinőtte magát a szervezet, és ma már több mint húsz országban rendeznek forgatókönyv-írói versenyeket. Aki megnyeri a hazai fordulót, egy neves szakemberek által tartott nemzetközi workshopon fejlesztheti tovább a forgatókönyvét.
MN: A hazai indulók között milyen arányban vannak szakmabeliek és kívülállók?
ZE: Nagyon vegyes összetételű a társaság. A kört mindenesetre szűkíti, hogy olyanok nem jelentkezhetnek, akik már egynél több megfilmesített forgatókönyvnél tartanak.
MN: Honnan válogatják a zsűritagokat?
ZE: A filmes szcéna minél több területéről próbálunk zsűritagokat megnyerni. Tavaly például Németh Gábor író, Böszörményi Zsuzsa filmrendező és Szászi Zsuzsanna, a Fekete kefe dramaturgja alkotta a zsűrit. A pályaművek név nélkül kerülnek hozzájuk.
MN: Mi az, ami már első pillantásra megállapítható egy forgatókönyvről?
ZE: Ami rögtön szemet szúr, hogy milyen formában íródott a könyv. Az első és legfontosabb, hogy az írásművek az elfogadott forgatókönyv-formátumok valamelyikében érkezzenek. Léteznek szoftverek, amelyek automatikusan berendezik a könyvet a kívánt formátumba. A kinti szakemberek ebben a tekintetben hajthatatlanok, s mi is egyre szigorúbban vesszük. Amiatt persze még sosem zártunk ki egy jó történetet, hogy nem volt tökéletesen megszerkesztve. Lehet tőlünk kérdezni, s ha valakinek szüksége van ilyen irányú útmutatóra, igyekszünk segíteni.
MN: Mi az ideális forgatókönyv-méret?
ZE: Nagyjából nyolcvantól százhúsz oldalig terjed.
MN: Milyen tapasztalataik vannak a kezdő írókkal?
ZE: Ritka, de azért volt már rá példa, hogy valaki elsőre eltalálja, miben is áll egy jó könyv. Ilyen volt például a tavalyi győztes, Schwechtje Mihály Hőség című könyve. Ez egy brutális falusi dráma, s bár nagyon magyar történet, engem leginkább Sam Shepard világára emlékeztetett. A főnökeim egyébként el szokták mondani, hogy nem árt, ha a történetek hazai ízeket tartalmaznak.
MN: A magyar ízek elsajátítása mellett mennyire tudunk nemzetköziül írni? Olyan zsánerdarabokat, például krimit, vígjátékot, thrillert, melyek különösebb magyarázat nélkül bárki számára egyértelműek.
ZE: Ilyen pályázatok is vannak. Igazából ez a "magyarság" sem egy szigorú kritérium.
MN: Születtek például westernek, sci-fik vagy zsarufilmek?
ZE: Westernről nem tudok, de sci-fi például volt már, bár nem tartozott a sikeres próbálkozások közé. Nagy általánosságban azt mondhatom, hogy az igazán jó darabok a hazai vonatkozású történetek közül szoktak kikerülni. Úgy látom egyébként, hogy nagyon kevés az eredeti történet. Különösen a fiatal íróknál gyakori, hogy mások utánzásából próbálnak megélni. Ez a fajta trendkövetés persze nem feltétlenül rossz dolog, Noel Péter Hernyó című könyve például kifejezetten Guy Ritchie filmjeire emlékeztetett, az ő esetében azonban ez a hasonlóság inkább erénynek mondható. A baj mindig a rossz másolatokkal van, amikor nem érzed, mit is akar közölni az író.
MN: Beszéljünk a nyertes könyvek sorsáról. Fiók vagy film?
ZE: Ez is, az is. Goda Kriszta például nálunk is indult a Csak szex és más semmi egy korai változatával, de említhetném akár Czető Bernáth Rosszfiúkját is. Sok helyezett, például Szekér András Hanna Wendéje az előkészítés fázisában tart, de van persze ellenpélda is. Szilágyi Andor nemcsak a hazai versenyt nyerte meg, hanem a nemzetközi mezőnyben is második lett, az Orosz tarot című könyvét azonban azóta sem filmesítették meg, igaz, más forgatókönyveivel sikerrel járt.
MN: Mennyire befogadóak a hazai producerek a szakmán kívülről jövő helyezettekkel?
ZE: Úgy látom, van befogadókészség, a tavalyi harmadik helyezett könyvet például a pályázatunkat bonyolító produceri iroda karolta fel, s ha jól tudom, már be is adták előkészítési pályázatra.
MN: A hazai győztes kikerül a workshopra. Mi történik ott?
ZE: Profi szakemberek segítenek, megpróbálják közösen megtalálni a könyv gyenge pontjait. Ez egy nagyon rövid, intenzív program, ahol csak a leglényegesebb dolgok korrigálására van idő. Ezek után mindenki maga döntheti el, mit kezd a négy-öt nap alatt kapott tanácsokkal. A konzultáció ezzel véget ér, de Syd Field például, aki a tavalyi műhelymunkát vezette, vállalta, hogy a javított változatokat is elolvassa.
MN: A győztesek között akadtak kiugró sikertörténetek?
ZE: A helyi győztesek nemcsak a workshopra nyernek részvételi lehetőséget, hanem automatikusan részt vesznek a nemzetközi versenyben is. Aki ezt is megnyeri, nemcsak komoly pénzdíjat kap, de a Sundance Institute műhelymunkájában is részt vehet. Ezt a nemzetközi versenyt nyerte meg Enyedi Ildikó a Bűvös vadásszal, és itt lett második Szilágyi Andor is. Ami pedig az igazi kiugrást illeti, a tavalyi győztes ír páros már el is adta a nyertes pályaművet.
