Film

A naplemente ragyogása

  • 2018. július 14.

Film

Sok, talán megválaszolhatatlan, ám valóságos kérdés, nemcsak a művészet, az ábrázolás, de egyáltalán a kifejezés, a kommunikáció mibenlétét érintő dilemma merül föl a történetben, amelyben a látását elvesztő fotográfus a vakok számára filmes audiokommentárokat fogalmazó fiatal nőt próbálja rávezetni, hogy a felszínes benyomásokon túl hogyan értse s értesse meg a látványként elé táruló képek, ekként a világ valódi természetét. A film magának az átadásnak, a megformálásnak a kudarcra ítéltségét akarja átadni és megformálni.

Kár, hogy a filozofikus gondolatokhoz egy nézhetetlenségig teátrális formát rendel a forszírozott pátoszhoz más filmjeiben is kínos reflektálatlansággal vonzódó filmrendezőnő. Meglehet, Kavasze Naomi – a világ legnevesebb filmfesztiváljainak állandó meghívottja – sikerének épp ez a mindent eluraló, humortalan melankólia a titka: a nyugati közönség szeret mély értelmű példázatot belelátni az örökké a sírás és az összeomlás határán önmagukkal meg a világ elrontott voltával vívódó hősök látványos szenvedésébe, rejtett tanítást felfedezni a fellengzős banalitásokban, és senkit nem zavar, hogy a felvetett problematika hatásvadász, egyúttal életidegen jelenetekké folyik szét. Áll például a saját életének árnyaival küzdő Hősnő és a már megvakult Hős a tengerparti fény­áradatban, s ekkor a Nagy Fotóművész elhajítja, mit elhajítja: felcsapó zene kíséretében a hullámok közé veti kameráját (amely az ő szíve, mint azt korábban, ugyancsak zenei aláfestéssel, kijelentette). Pofám leszakad.

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.