Film

A négy fal között

John Madden: Az adósság

  • - borz -
  • 2011. november 30.

Film

Mi lenne, ha újrahasznosítanánk Adolf Eichmann elfogásának sokszor megénekelt és méltán népszerű esetét? A mi nácink legyen mondjuk egy Mengele típusú orvos, aki álnéven, de az eredeti hivatását űzve él Argentína helyett... a történetben további kiaknázható lehetőségekkel kecsegtető Német Demokratikus Köztársaságban? A Moszad persze ott is rátalál, és 1965-ben utánaküld egy kisded csapatot, hogy elrabolja, Izraelbe vigye, és az igazságszolgáltatás kezére adja. Nem rossz sztori, de mivel ez már megvolt, kéne ide még valami csavar. Mondjuk, legyen egy második idősík, teljen el harminc év, és ahogy az már szokása neki, kísértsen a múlt: keljen híre, hogy a halottnak hitt birkenaui hentes ma is ott veri a blattot egy kellemes ukrajnai idősotthonban. S mivel mostanság egy csavar nem elég, még azt is be lehetne lengetni, hogy mi van, ha gajra ment az egykori küldetés, talán éppen az ügynökök belső problémái miatt, és a reménybeli nemzeti hősök azzal néznek szembe, hogy a végén még maguk állhatnak a bíróság, a közvélemény és a történelem ítélőszéke elé?

Nagyjából ezen a vonalon haladt az a 2007-es izraeli film (Ha-hov), amelyből alig öt év múltán remake készült túl a tengeren. A thrillernek mondott darabra nyilván nem akartak túl sokat költeni, így látványos akciójelenetek helyett csupán valamivel több külső helyszínen igyekeztek levegőztetni a jórészt zárt térben játszódó kamaradrámát. De a lényeg a falak között maradt, és elképesztő módon minden elemében hiteltelen. A történéseket velünk együtt figyeli és szenvedi el a birkenaui rém is, de ő annyival kedvezőbb helyzetben van, hogy időnként beveszik a játékba, ami az ifjú ügynökök felette intenzív lelki élete körül forog. A nézők, akiknek többsége valószínűleg nem kapott elit kiképzést a Moszadnál, egyre frusztráltabban követik a hülye ügynökök - és a vergődő sztárgárda - kínos produkcióját.

Az adósság megint egy olyan film, amit legfeljebb a "Ki ismer fel több budapesti helyszínt?" elnevezésű társasjáték - vagy Csókás Márton - rajongóinak érdemes megnézniük.


A UIP-Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.

Amerika kapitány menni

Lapzártánk után három nappal, pénteken találkozik Orbán Trumppal, így a találkozó érdemi részét és eredményeit jelen pillanatban tárgyalni nem, legfeljebb találgatni tudjuk. A magyar fél közlése szerint Amerika kapitány, Pókember és Vasember azért járulnak Trump elibe („Washington, jövünk!”), hogy meggyőzzék arról: engedje továbbra is, hogy hazánk háborítatlanul vásárolhasson nyersolajat és gázt Oroszországtól, különben… Hát ez az.