Film

A négy fal között

John Madden: Az adósság

  • - borz -
  • 2011. november 30.

Film

Mi lenne, ha újrahasznosítanánk Adolf Eichmann elfogásának sokszor megénekelt és méltán népszerű esetét? A mi nácink legyen mondjuk egy Mengele típusú orvos, aki álnéven, de az eredeti hivatását űzve él Argentína helyett... a történetben további kiaknázható lehetőségekkel kecsegtető Német Demokratikus Köztársaságban? A Moszad persze ott is rátalál, és 1965-ben utánaküld egy kisded csapatot, hogy elrabolja, Izraelbe vigye, és az igazságszolgáltatás kezére adja. Nem rossz sztori, de mivel ez már megvolt, kéne ide még valami csavar. Mondjuk, legyen egy második idősík, teljen el harminc év, és ahogy az már szokása neki, kísértsen a múlt: keljen híre, hogy a halottnak hitt birkenaui hentes ma is ott veri a blattot egy kellemes ukrajnai idősotthonban. S mivel mostanság egy csavar nem elég, még azt is be lehetne lengetni, hogy mi van, ha gajra ment az egykori küldetés, talán éppen az ügynökök belső problémái miatt, és a reménybeli nemzeti hősök azzal néznek szembe, hogy a végén még maguk állhatnak a bíróság, a közvélemény és a történelem ítélőszéke elé?

Nagyjából ezen a vonalon haladt az a 2007-es izraeli film (Ha-hov), amelyből alig öt év múltán remake készült túl a tengeren. A thrillernek mondott darabra nyilván nem akartak túl sokat költeni, így látványos akciójelenetek helyett csupán valamivel több külső helyszínen igyekeztek levegőztetni a jórészt zárt térben játszódó kamaradrámát. De a lényeg a falak között maradt, és elképesztő módon minden elemében hiteltelen. A történéseket velünk együtt figyeli és szenvedi el a birkenaui rém is, de ő annyival kedvezőbb helyzetben van, hogy időnként beveszik a játékba, ami az ifjú ügynökök felette intenzív lelki élete körül forog. A nézők, akiknek többsége valószínűleg nem kapott elit kiképzést a Moszadnál, egyre frusztráltabban követik a hülye ügynökök - és a vergődő sztárgárda - kínos produkcióját.

Az adósság megint egy olyan film, amit legfeljebb a "Ki ismer fel több budapesti helyszínt?" elnevezésű társasjáték - vagy Csókás Márton - rajongóinak érdemes megnézniük.


A UIP-Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.