DVD

Idősebbek is elkezdhetik

Mike Mills: Kezdők

  • - köves -
  • 2011. november 30.

Film

Apa (75) a fiának (35): Meleg vagyok! E kései coming outtal indít a film, Christopher Plummer (apa) újságolja el Ewan McGregornak (fiú) új keletűnek nem mondható, de a nyugdíjig ki nem mondott vonzalmait. A mennyezet nem szakad bele, csak a film válik, mintegy meglepetésében, ketté. Az egyikben McGregor (fiú) gondozza az atyai örökséget (ház, kutya, emlékek), a másikban McGregor (fiú) gondozza az atyát, akinél - még egy drámai bejelentés - rákot diagnosztizálnak néhány büszkén s felszabadultságban töltött év elteltével. Így ér véget az időskori boldogság, de nem úgy a film, mely csak most kezdődik; Ewan McGregor egy megörökölt Jack Russell terrierrel (a Cosmo nevű eb szép, beleérző alakításában) kezd látványosan búslakodni, ahogyan csak ő tud. Jelentős gyászában mindenről ugyanaz jut az eszébe: a kedves papa, ki más. Meg a kedves mama, akinek halálig (ugyancsak rák) kitartó társa volt a papa egy majd fél évszázados, se nem túl boldog, se nem túl boldogtalan házasságban. Ez eddig rendjén, de hogy kerül a képbe a szomorú utódra szemet vető szép francia színésznő? Úgy kerül, ahogy szép francia színésznők érzékeny amerikai független filmekben szoktak. Szia, te szomorú szemű, érzékeny lélek, ki vagy? Szia, én egy szomorú szemű, érzékeny lélek vagyok (civilben menő grafikus), és te? Én egy érzékeny francia színésznő vagyok szép nagy szemekkel, nehéz családi háttérrel. Járjunk? Járjunk. És tényleg járnak, ahogy azt Ewan McGregor szép francia színésznőkkel szokta - legutóbb Eva Greennel (Hétköznapi pár), most Mélanie Laurent-nal. Hogy merő kitalálás az egész? Aligha: a filmrendező Mike Mills (menő grafikus és még sok minden másban is menő) többször is a becsületszavát adta, hogy ha nem is minden, de a lényeg mégiscsak így esett meg vele. A francia színésznő persze merő kitalálás - tette hozzá az alkotó, bár ennyit talán magunktól is kihámoztunk volna, mert messze ez az egysíkúbb síkja a történetnek. Merő bájolgás az egész, még ha igen elegánsan keretezett bájolgás is. Nem úgy a papíron sokkalta rizikósabbnak tűnő dráma, az agg családfő coming outja. Jön Christopher Plummer (82) lila szvetterben, az affektáló Goran Visnjictyel az oldalán, és talán mert az a szakmája, hogy színész, úgy eljátssza (pazarul) az egyik drámából a másik drámába eső, esendő nyugdíjast, hogy azért nemcsak a Mills család lehet hálás, hanem mindenki, akinek elege van már az úgynevezett nagy színészek alkonyati ripacskodásából.

 

Forgalmazza a Select Video

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.