DVD

Idősebbek is elkezdhetik

Mike Mills: Kezdők

  • - köves -
  • 2011. november 30.

Film

Apa (75) a fiának (35): Meleg vagyok! E kései coming outtal indít a film, Christopher Plummer (apa) újságolja el Ewan McGregornak (fiú) új keletűnek nem mondható, de a nyugdíjig ki nem mondott vonzalmait. A mennyezet nem szakad bele, csak a film válik, mintegy meglepetésében, ketté. Az egyikben McGregor (fiú) gondozza az atyai örökséget (ház, kutya, emlékek), a másikban McGregor (fiú) gondozza az atyát, akinél - még egy drámai bejelentés - rákot diagnosztizálnak néhány büszkén s felszabadultságban töltött év elteltével. Így ér véget az időskori boldogság, de nem úgy a film, mely csak most kezdődik; Ewan McGregor egy megörökölt Jack Russell terrierrel (a Cosmo nevű eb szép, beleérző alakításában) kezd látványosan búslakodni, ahogyan csak ő tud. Jelentős gyászában mindenről ugyanaz jut az eszébe: a kedves papa, ki más. Meg a kedves mama, akinek halálig (ugyancsak rák) kitartó társa volt a papa egy majd fél évszázados, se nem túl boldog, se nem túl boldogtalan házasságban. Ez eddig rendjén, de hogy kerül a képbe a szomorú utódra szemet vető szép francia színésznő? Úgy kerül, ahogy szép francia színésznők érzékeny amerikai független filmekben szoktak. Szia, te szomorú szemű, érzékeny lélek, ki vagy? Szia, én egy szomorú szemű, érzékeny lélek vagyok (civilben menő grafikus), és te? Én egy érzékeny francia színésznő vagyok szép nagy szemekkel, nehéz családi háttérrel. Járjunk? Járjunk. És tényleg járnak, ahogy azt Ewan McGregor szép francia színésznőkkel szokta - legutóbb Eva Greennel (Hétköznapi pár), most Mélanie Laurent-nal. Hogy merő kitalálás az egész? Aligha: a filmrendező Mike Mills (menő grafikus és még sok minden másban is menő) többször is a becsületszavát adta, hogy ha nem is minden, de a lényeg mégiscsak így esett meg vele. A francia színésznő persze merő kitalálás - tette hozzá az alkotó, bár ennyit talán magunktól is kihámoztunk volna, mert messze ez az egysíkúbb síkja a történetnek. Merő bájolgás az egész, még ha igen elegánsan keretezett bájolgás is. Nem úgy a papíron sokkalta rizikósabbnak tűnő dráma, az agg családfő coming outja. Jön Christopher Plummer (82) lila szvetterben, az affektáló Goran Visnjictyel az oldalán, és talán mert az a szakmája, hogy színész, úgy eljátssza (pazarul) az egyik drámából a másik drámába eső, esendő nyugdíjast, hogy azért nemcsak a Mills család lehet hálás, hanem mindenki, akinek elege van már az úgynevezett nagy színészek alkonyati ripacskodásából.

 

Forgalmazza a Select Video

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.