DVD

Amerikai pite: A találkozó

  • Horváth Andrea
  • 2012. október 13.

Film

Tetszik vagy sem, ez a pite tartalmaz nyomokban annyi tartósítószert, ami fogyaszthatóvá teszi most is. Adam Herz hosszú éveken keresztül bombázta a mozikat tökéletlen tinijeivel, és úgy tűnik, esze ágában sincs megválni Stifleréktől. Kedvenceink szexuális szárnypróbálgatásai és a pitelagzi után elérkeztünk az osztálytalálkozóhoz, ahol hőseink néhány klasszikus gimiscsínnyel igyekeznek méltó módon fejet hajtani a valamikori gondtalan évek emléke előtt.

A sztori természetesen nem rejteget nagy fordulatokat, szigorúan csak az történik, ami egy ilyen osztálytalálkozón/filmben történhet. A régi barátságok felélednek, az egykori szerelmesek újra találkoznak, és kötelezően elbizonytalanodnak, illetve sikertelen kapcsolatok kérdőjeleződnek meg. Ozból (Kris Clein) celeb lett, Stiflerből lúzer, Finch (Eddie Kaye Thomas) és Stifler mamája (Jennifer Coolidge) azóta is megszállottan keresi az igazit, Jim (Jason Biggs) apja pedig elhanyagolható öregkori depresszióval küzd, mégis megállíthatatlanul igyekszik tanácsaival ellátni a "fiatalságot". Röviden és tömören: semmi extra, viszont az jól van tálalva.

A rendezőpáros nosztalgikus formában sült pitéje önmagában valószínűleg nem állná meg a helyét, viszont a korábbi részek élménye képes magával ragadni a nézőt, és a tökéletlenség dacára is felfedezhetjük A találkozóban azt az őszinteséget, amellyel mindegyikünk mosolyogva tekint vissza a zűrös, de annál szebb emlékű tinédzseréveire. Összességében tehát jó volt látni a srácokat, de nem szívesen töltenénk el velük újabb négy évet.

Universal

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”