Interjú

"A tegnap lázadói a ma talpnyalói"

Stephen Frears filmrendező

Film

Cambridge-i jogi doktori diplomával, színházi, televíziós tapasztalatokkal lett "mindenevő" filmrendező, aki magas szociális érzékenységű rétegfilmektől hollywoodi tingli-tangliig csinált már mindenfélét. Mely mindenféléért az Európai Filmakadémia idén életműdíjjal tüntette ki - ebből az alkalomból beszéltünk Az én szép kis mosodám, a Veszedelmes viszonyok, a Méregzsák, a Gyönyörű mocsokságok vagy épp A királynő alkotójával.


Magyar Narancs: Az angol film egyik megújítójaként indult. Jelent ez magának ma még bármit is?

Stephen Frears: A múlt mindig vegyes érzelmeket kelt bennem. Igazán soha nem szerettem besorolódni sehová, mindig kilógtam a sorból. Britnek túl kozmopolita vagyok, kozmopolitának túl angolszász. Mondjuk inkább úgy, hogy az én filmes ébredésem egybeesett a New British Cinemával.

MN: Érez még közösséget Ken Loachcsal vagy Mike Leigh-jel, akik ma is a társadalmi alulnézet, a periférián élők filmesei?

SF: Ők bizonyos értelemben megmaradtak idealistáknak. Még hisznek az osztályharc esélyeiben, a munkásosztály paradicsomi állapotában. Engem ez, minden elismerésemmel együtt, őszintén szólva nem tart már fogva.

MN: Hűtlen lett egykori önmagához?

SF: Egyedül a feleségemnek esküdtem hűséget. Nem kell olyan véresen komolyan venni magunkat. Mindazonáltal Londonban élek, a brit királyságban, az elszigeteltség és a kontinenshez tartozás ezernyi ellentmondásában. Elkerülhetetlen, hogy a társadalmi klíma beszűrődjön, átszínezze a történeteimet. Persze, hogy égető kérdés, miből élünk, milyen szemmel tekintenek a színes bőrűekre, a bevándorlókra, a homoszexuálisokra. Mégsem azzal a szándékkal indítom a filmjeimet, hogy na most akkor társadalomkritikát gyakorolok. Nincs meg bennem az a görcs, hogy mindenáron átnyomjak valami üzenetet. Szégyen ide vagy oda, engem a szórakoztatás érdekel.

MN: A Veszedelmes viszonyok óta javarészt amerikai vizeken evez.

SF: Tegyük hozzá, angolszász és európai munícióval, Shakespeare-en, de legalábbis a brit színjátszáson edzett alkotókkal.

MN: Mint Christopher Hampton?

SF: Például, de John Malkovichot is közéjük sorolom.

MN: Úgy hírlik, Malkovichcsal kemény csatái voltak, eleinte nehezen értettek szót.

SF: Furcsa apa-fiú kapcsolat a miénk. Már az első találkozásánál közölte velem, hogy az apjára emlékeztetem őt. John a tekintélyelvűség ellen harcol.

MN: Magának fontos a tekintély?

SF: A kamerák mögött igen, amúgy fütyülök rá.

MN: Mintha a női sorsok jobban izgatnák már jó ideje. A Gyönyörű mocsokságoktól a Chéri − Egy kurtizán szerelmén vagy A királynőn át a Tamara Drewe-ig...

SF: A nők jobban megélnek mindent, képlékenyebbek, jobban formálhatók külsőleg-belsőleg.

MN: A királynőben a Buckingham-palota lakóinak szemszögéből láttatja a brit monarchia válságát. Nem tartott attól, hogy elfogultsággal vádolják emiatt?

SF: Nehéz elmagyarázni olyasvalakinek, aki nem brit, hogy nekünk, hű vagy hűtlen alattvalóknak mit jelent a királyság intézménye. Mindazzal együtt, hogy munkáspárti családból származom, és világnézetemnél fogva sem vagyok a monarchikus elvek feltétlen híve, az emberi motivációkra akartam helyezni a hangsúlyt. Nevezetesen annak a megértésére és megértetésére, hogy milyen kompromisszumok, politikai alkuk, kontrasztok árnyékolják be a királynő uralkodását. II. Erzsébet egy személyben anyakirálynő és magányos asszony. Valamiféle egyensúlyra, érzelmi és értelmi kiegyenlítődésre törekedtem, amikor a hollywoodi sztárként felmagasztalt Diana áldozati portréja mellé állítottam II. Erzsébet hűvösnek, ridegnek tartott önkorlátozó lényét. A britek dicsőségére legyen mondva, hogy egyfelől hű alattvalók, akik biztonságot, az énképük megerősítését várják a királyság intézményétől, másfelől lélekben nyitottak a változásokra.

MN: Ugyanitt rokonszenvesnek festi le Tony Blairt.

SF: Nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy Blairt elsöprő többséggel választották meg miniszterelnöknek. Mint kiderült, a be nem váltott ígéretek embere volt. Amit rokonszenvesnek értelmez, amögött valójában egy síró kisgyerek áll, aki a királynő "szoknyája mögött" a Munkáspárt nagy reménységéből konzervatív politikussá vált. Mint ahogy valaha Churchill a lányának tekintette II. Erzsébetet, úgy Blair engedelmes fiúként viszonyult a királynőhöz. Igazi nagy drámai ütközetek színtere az angoloknak a monarchia, függetlenül attól, hogy ki kinek a pártján áll, kivel szimpatizál a brit királyi családban.

MN: Népszerűbb alkotó lett a szigetországban, amióta ehhez a témához nyúlt?

SF: A szalonképes válaszom erre az, hogy teszek rá.

MN: Még akkor is, ha olyasmiket mondanak magáról, hogy az egykori nonkonformista rendező hagyománytisztelővé vált?

SF: A tapasztalat mondatja velem, hogy a tegnap lázadói a ma talpnyalói. Sem lázadónak, sem talpnyalónak nem álltam. Az angol monarchia minden látszatvalóságával, felszíni csillogásával együtt demokratikus intézmény a véleményalkotás szabadságával. Ha úgy tetszik, ebben az értelemben hagyománytisztelő vagyok.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.