Sztupa leszedett a szekrény tetejéről egy vulkánfíber bőröndöt (volt neki több is), vásárolt egy új fogkefét s hozzá egy tubus Dentophil fogkrémet, és készen is volt. (Ómafa feljegyzéseiben szerepel ugyan a „papucs” szó is, de három kérdőjel van utána zárójelben, aláhúzva.) Gyengéden megveregette a koffert, s annyit mondott, hogy „most még könnyű vagy, barátom, de hamarosan tele leszel élményekkel, kívül-belül”. Troché viszont még az út előtt leugrott Beloianniszba. Útközben, az iváncsai vasútállomásról induló buszon összetalálkozott távoli ismerősével, Popotasz Vaszilisszal. Egy darabig nézték egymást, s aztán mindkettejük pofáján felragyogott a felismerés. Troché! Vaszil! Hát, te? És te? Látogatóba jövök a valahai szomszédainkhoz. Én pedig meg akarom ismerni a görög konyhát, lehetőleg egy nap alatt, tudsz segíteni? Persze. Troché egynapos tervéből három nap lett, s nemcsak a konyhát ismerte meg, hanem egy hálószobát is, illetve a fontosabb görög táncokat, számos népdalt és partizánéneket, a legvaskosabb káromkodásokat, s egy Hriszula nevű ifjú hölgyet. Szóval nehéz szívvel, de főként nehéz fejjel vágott neki a hosszú útnak – tudniillik Budapestig. Mert a világ körüli túráig azért így is maradt pár napjuk, melyek el is hussantak, mint a villám, s a napok óta a gondolataiba merült Troché egyszer csak azon vette észre magát, hogy Sztupát figyeli, amint az egy ifj. Johann Strauss hegedülő szobrát ábrázoló leáztatós matricát igyekszik rábűvölni a még szűz kofferére. Nem volt könnyű dolga, de megadta a módját, nem akart hibázni. Először gondosan portalanította a kiválasztott felületet, majd vizes szivaccsal valamiféle alapot hordott fel, melyre gondosan rányomta a matricát, majd újra jött a vizes szivacs, s immár a matricát és környékét is megdolgozta vele, míg végül nagyon óvatosan elkezdte lefejteni a matrica átnedvesedett fedlapját. Lassan, óvatosan, lassan, óvatosan, biztatta önmagát, s végül, láss csodát, ott ragyogott a maga teljességében a valcerkirály szobra meg a felirat, Grüße aus Wien. Troché egy pillanatra lehunyta a szemét, hogy a maga tökéletes pompájában megképződjön előtte, amit már nyitott szemmel kigondolt. Látta, ahogy benépesül a bőrönd mindkét oldala hasonló matricákkal, Eiffel-torony, Colosseum, a Sherman tank Bastogne főterén, s egy szép, ám tök fekete kör, London by Nigtht felirattal. Troché csak részben látta a jövőt, mert ahogy elérték az Alpokat, megjelentek a hegycsúcsokat és havasi gyopárt ábrázoló ún. fémmatricák is, melyeket bőröndre ugyan nem, de autókarosszériára, szélvédőre, fridzsiderre vagy akár biciklivázra is lehetett ragasztani, s Sztupát nem lehetett leállítani.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
