tévésmaci

Kakasbőr

  • tévésmaci
  • 2023. július 5.

Film

Amikor Sztupa és Troché vaskalapot loptak, kellett egy női s egy férfi is.

Egyet a Vaskancellárnak, egyet a Vaslédinek, mondta Troché, de csak viccelt, ami persze a lényegen mit sem változtatott: kellett női vaskalap, férfi vaskalap, utóbbiból 57-es méretű, mert inkább kicsi legyen, mint nagy, mert a nagy, ha rászuttyan az ember fülire, ott fül épen nem marad. Fölszakad a bőr, rosszabb esetben fülszakadás áll be. A nőiből értelemszerűen még kisebb kellett. S ha már kalap, legyen szép is, mert hát egy vas­kalap is lehet ronda, nem elég, hogy beszarik alatta az ember, olyan nehéz, de ha még ronda is, az tök gáz. A baj csak az volt, hogy a béketáborban csak az NDK-ban gyártottak vaskalapot, s kiskereskedelmi forgalomba is csak ott kerültek. Sztupa és Troché kémei bejárták a KGST majd’ teljes területét, sőt Ómafa még Jugoszláviába is elment, állítása szerint még Mirko Tepavaccal is tárgyalt, de semmi, pusztán a Herbstsommer testvérek (Kese és Pityu) jelentették, hogy az NDK-ban dosztig vannak vaskalappal, a hardliner komcsik miatt lehet, gondolta Troché, de ilyenek máshol is voltak, úgyhogy azonmód el is hessegette az écát. Az NDK-ban vaskalapot lopni még a legvonalasabb álmoskönyvek szerint sem jelentett túl sok jót. Nyugaton persze biztosan vannak könnyű és szép vaskalapok, fűzte tovább gondolatai sodronyát Troché, s ellopni még csak-csak, de itthon menten lebuknánk velük, túl szépek lennének, túl könnyűek, meglehet, el sem hinnék, hogy vasból vannak, és biztosan lenne bennük valami vascímke, hogy Made in France vagy ilyesmi, mire azt úgy kifűrészeli, kireszeli az ember, hogy nyoma se maradjon, hát, lemegy a nap. Sztupa nyugodtabb volt, ő szeretett az NDK-ba járni: olcsó és a hazainál nagyságrendekkel jobb koszt, szép városok, kedves emberek és a lányok… Különösen Drezdát szerette, este fölszállt a Keletiben, éjjel kettőkor állt az expressz egy órát Prágában, a resti nyitva volt, adtak kolbászt mustárral és tízfokos Gambrinust, s reggel hatkor már be is futott Drezda szépséges főpályaudvarára – épphogy pirkadt, fölhajtotta a gallért, behúzta a nyakát, s gerade aus! Egyenest be a régi piactéren át a romok közé, éppúgy, mint egy szellem. De ez szabadidős tevékenység volt, most együtt mentek, vaskalapot lopni szólóban tuti nem lehet, hatványozódik a kockázat. De Drezda az stimmelt, sem Sztupa, sem Troché nem tudta elképzelni, hogy Karl-Marx-Stadtban egyáltalán érdemes próbálkozni, Drezda az más volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.