tévésmaci

Kakasbőr

  • tévésmaci
  • 2023. július 5.

Film

Amikor Sztupa és Troché vaskalapot loptak, kellett egy női s egy férfi is.

Egyet a Vaskancellárnak, egyet a Vaslédinek, mondta Troché, de csak viccelt, ami persze a lényegen mit sem változtatott: kellett női vaskalap, férfi vaskalap, utóbbiból 57-es méretű, mert inkább kicsi legyen, mint nagy, mert a nagy, ha rászuttyan az ember fülire, ott fül épen nem marad. Fölszakad a bőr, rosszabb esetben fülszakadás áll be. A nőiből értelemszerűen még kisebb kellett. S ha már kalap, legyen szép is, mert hát egy vas­kalap is lehet ronda, nem elég, hogy beszarik alatta az ember, olyan nehéz, de ha még ronda is, az tök gáz. A baj csak az volt, hogy a béketáborban csak az NDK-ban gyártottak vaskalapot, s kiskereskedelmi forgalomba is csak ott kerültek. Sztupa és Troché kémei bejárták a KGST majd’ teljes területét, sőt Ómafa még Jugoszláviába is elment, állítása szerint még Mirko Tepavaccal is tárgyalt, de semmi, pusztán a Herbstsommer testvérek (Kese és Pityu) jelentették, hogy az NDK-ban dosztig vannak vaskalappal, a hardliner komcsik miatt lehet, gondolta Troché, de ilyenek máshol is voltak, úgyhogy azonmód el is hessegette az écát. Az NDK-ban vaskalapot lopni még a legvonalasabb álmoskönyvek szerint sem jelentett túl sok jót. Nyugaton persze biztosan vannak könnyű és szép vaskalapok, fűzte tovább gondolatai sodronyát Troché, s ellopni még csak-csak, de itthon menten lebuknánk velük, túl szépek lennének, túl könnyűek, meglehet, el sem hinnék, hogy vasból vannak, és biztosan lenne bennük valami vascímke, hogy Made in France vagy ilyesmi, mire azt úgy kifűrészeli, kireszeli az ember, hogy nyoma se maradjon, hát, lemegy a nap. Sztupa nyugodtabb volt, ő szeretett az NDK-ba járni: olcsó és a hazainál nagyságrendekkel jobb koszt, szép városok, kedves emberek és a lányok… Különösen Drezdát szerette, este fölszállt a Keletiben, éjjel kettőkor állt az expressz egy órát Prágában, a resti nyitva volt, adtak kolbászt mustárral és tízfokos Gambrinust, s reggel hatkor már be is futott Drezda szépséges főpályaudvarára – épphogy pirkadt, fölhajtotta a gallért, behúzta a nyakát, s gerade aus! Egyenest be a régi piactéren át a romok közé, éppúgy, mint egy szellem. De ez szabadidős tevékenység volt, most együtt mentek, vaskalapot lopni szólóban tuti nem lehet, hatványozódik a kockázat. De Drezda az stimmelt, sem Sztupa, sem Troché nem tudta elképzelni, hogy Karl-Marx-Stadtban egyáltalán érdemes próbálkozni, Drezda az más volt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.