Egyet a Vaskancellárnak, egyet a Vaslédinek, mondta Troché, de csak viccelt, ami persze a lényegen mit sem változtatott: kellett női vaskalap, férfi vaskalap, utóbbiból 57-es méretű, mert inkább kicsi legyen, mint nagy, mert a nagy, ha rászuttyan az ember fülire, ott fül épen nem marad. Fölszakad a bőr, rosszabb esetben fülszakadás áll be. A nőiből értelemszerűen még kisebb kellett. S ha már kalap, legyen szép is, mert hát egy vaskalap is lehet ronda, nem elég, hogy beszarik alatta az ember, olyan nehéz, de ha még ronda is, az tök gáz. A baj csak az volt, hogy a béketáborban csak az NDK-ban gyártottak vaskalapot, s kiskereskedelmi forgalomba is csak ott kerültek. Sztupa és Troché kémei bejárták a KGST majd’ teljes területét, sőt Ómafa még Jugoszláviába is elment, állítása szerint még Mirko Tepavaccal is tárgyalt, de semmi, pusztán a Herbstsommer testvérek (Kese és Pityu) jelentették, hogy az NDK-ban dosztig vannak vaskalappal, a hardliner komcsik miatt lehet, gondolta Troché, de ilyenek máshol is voltak, úgyhogy azonmód el is hessegette az écát. Az NDK-ban vaskalapot lopni még a legvonalasabb álmoskönyvek szerint sem jelentett túl sok jót. Nyugaton persze biztosan vannak könnyű és szép vaskalapok, fűzte tovább gondolatai sodronyát Troché, s ellopni még csak-csak, de itthon menten lebuknánk velük, túl szépek lennének, túl könnyűek, meglehet, el sem hinnék, hogy vasból vannak, és biztosan lenne bennük valami vascímke, hogy Made in France vagy ilyesmi, mire azt úgy kifűrészeli, kireszeli az ember, hogy nyoma se maradjon, hát, lemegy a nap. Sztupa nyugodtabb volt, ő szeretett az NDK-ba járni: olcsó és a hazainál nagyságrendekkel jobb koszt, szép városok, kedves emberek és a lányok… Különösen Drezdát szerette, este fölszállt a Keletiben, éjjel kettőkor állt az expressz egy órát Prágában, a resti nyitva volt, adtak kolbászt mustárral és tízfokos Gambrinust, s reggel hatkor már be is futott Drezda szépséges főpályaudvarára – épphogy pirkadt, fölhajtotta a gallért, behúzta a nyakát, s gerade aus! Egyenest be a régi piactéren át a romok közé, éppúgy, mint egy szellem. De ez szabadidős tevékenység volt, most együtt mentek, vaskalapot lopni szólóban tuti nem lehet, hatványozódik a kockázat. De Drezda az stimmelt, sem Sztupa, sem Troché nem tudta elképzelni, hogy Karl-Marx-Stadtban egyáltalán érdemes próbálkozni, Drezda az más volt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
