Interjú

„Az emberek nem változnak”

Michele Placido filmrendező, színész

Film

Történelmi krimibe csomagolt társadalmi tablót tett a filmvászonra egy lázadó szellemű festőzseniről, aki betéve tudta az Újszövetséget és Isten arkangyalának nevezte magát, de egy rossz hírű alak volt. A Caravaggio árnyéka rendezőjét Rómában értük utol.

Magyar Narancs: Kora forradalmáraként, hippijeként, lázadójaként ábrázolja Caravaggiót. Ugyanakkor mogorva fráterként is. Az emberi portré felülírja a művészit. Ez volt a szándéka?

Michele Placido: Caravaggio és kora egy hosszú ideje tartó szenvedély az életemben. Több mint ötven éve kezdődött, Rómában, a Campo dei Fiorin, Giordano Bruno szobránál. Vidékről érkezett fiatalemberként részt vettem a 68-as diákmozgalmakban, a vietnami háború elleni tüntetéseken. Színészi formálódásom része volt a politika, Che Guevara alakja, a naiv hit, hogy forradalmi változásokat érhetünk el a világban. Felvételt nyertem a legrangosabb itáliai színészképzőbe, a római színművészeti akadémiára. Néhány ottani évfolyamtársam révén fedeztem fel Rómát, a város múzeumait, templomait. A Caravaggio-festmények láttán mindig elfogott valami izgalom, bűvölet. Giorgio Strehlernél tanultunk hasonlót a színpadi jelenetek dramaturgiájáról, mint amilyen a Caravaggio-képek kompozíciós ereje. Egy időben még az is megfordult a fejemben, hogy kéne egy színdarabot írni Giordano Bruno és Caravaggio találkozásáról. A filmben össze is hozom őket a börtönben, amikor Brunót a máglyára viszik.

MN: Nehéz partnereket találni egy ilyen filmhez?

MP: Régi barátommal és forgatókönyvíró társammal, Sandro Petragliával osztottam meg először a tervemet, és sikerült őt belelkesíteni. Semmiképpen nem életrajzi sztorit akartam, hanem mához szólót, hús-vér emberekkel, szenvedő, szenvedélyes, vad, kemény figurákkal, mint amilyen a kedvenc színészem, Riccardo Scamarcio. Hozza is tökéletesen Caravaggio botránykeltő, nehezen kezelhető, impulzív természetét. Persze kellettek hozzá a francia partnerek a koprodukció miatt, s ők számos színt, finomságot, rejtélyességet kölcsönöztek az egésznek, Isabelle Huppert, Louis Garrel… Öt évem van ebben a filmben: a színek, a fények, a zenék, a valósághűre vett festmények, az élőképek beállítása, a technikai részletek. Ilyen volumenű, ennyire cizellált, aprólékos munkában még talán soha nem vettem részt, pláne úgy, hogy magamra vállaltam Del Monte kardinális, Caravaggio fő támogatójának a szerepét, aki elsőként ismerte fel a zsenijét, miközben homo­erotikus vonzalmat is táplált iránta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.