„Az emberek nem változnak”

Michele Placido filmrendező, színész

Történelmi krimibe csomagolt társadalmi tablót tett a filmvászonra egy lázadó szellemű festőzseniről, aki betéve tudta az Újszövetséget és Isten arkangyalának nevezte magát, de egy rossz hírű alak volt. A Caravaggio árnyéka rendezőjét Rómában értük utol.

Magyar Narancs: Kora forradalmáraként, hippijeként, lázadójaként ábrázolja Caravaggiót. Ugyanakkor mogorva fráterként is. Az emberi portré felülírja a művészit. Ez volt a szándéka?

Michele Placido: Caravaggio és kora egy hosszú ideje tartó szenvedély az életemben. Több mint ötven éve kezdődött, Rómában, a Campo dei Fiorin, Giordano Bruno szobránál. Vidékről érkezett fiatalemberként részt vettem a 68-as diákmozgalmakban, a vietnami háború elleni tüntetéseken. Színészi formálódásom része volt a politika, Che Guevara alakja, a naiv hit, hogy forradalmi változásokat érhetünk el a világban. Felvételt nyertem a legrangosabb itáliai színészképzőbe, a római színművészeti akadémiára. Néhány ottani évfolyamtársam révén fedeztem fel Rómát, a város múzeumait, templomait. A Caravaggio-festmények láttán mindig elfogott valami izgalom, bűvölet. Giorgio Strehlernél tanultunk hasonlót a színpadi jelenetek dramaturgiájáról, mint amilyen a Caravaggio-képek kompozíciós ereje. Egy időben még az is megfordult a fejemben, hogy kéne egy színdarabot írni Giordano Bruno és Caravaggio találkozásáról. A filmben össze is hozom őket a börtönben, amikor Brunót a máglyára viszik.

MN: Nehéz partnereket találni egy ilyen filmhez?

MP: Régi barátommal és forgatókönyvíró társammal, Sandro Petragliával osztottam meg először a tervemet, és sikerült őt belelkesíteni. Semmiképpen nem életrajzi sztorit akartam, hanem mához szólót, hús-vér emberekkel, szenvedő, szenvedélyes, vad, kemény figurákkal, mint amilyen a kedvenc színészem, Riccardo Scamarcio. Hozza is tökéletesen Caravaggio botránykeltő, nehezen kezelhető, impulzív természetét. Persze kellettek hozzá a francia partnerek a koprodukció miatt, s ők számos színt, finomságot, rejtélyességet kölcsönöztek az egésznek, Isabelle Huppert, Louis Garrel… Öt évem van ebben a filmben: a színek, a fények, a zenék, a valósághűre vett festmények, az élőképek beállítása, a technikai részletek. Ilyen volumenű, ennyire cizellált, aprólékos munkában még talán soha nem vettem részt, pláne úgy, hogy magamra vállaltam Del Monte kardinális, Caravaggio fő támogatójának a szerepét, aki elsőként ismerte fel a zsenijét, miközben homo­erotikus vonzalmat is táplált iránta.