Interjú

„Az emberek nem változnak”

Michele Placido filmrendező, színész

Film

Történelmi krimibe csomagolt társadalmi tablót tett a filmvászonra egy lázadó szellemű festőzseniről, aki betéve tudta az Újszövetséget és Isten arkangyalának nevezte magát, de egy rossz hírű alak volt. A Caravaggio árnyéka rendezőjét Rómában értük utol.

Magyar Narancs: Kora forradalmáraként, hippijeként, lázadójaként ábrázolja Caravaggiót. Ugyanakkor mogorva fráterként is. Az emberi portré felülírja a művészit. Ez volt a szándéka?

Michele Placido: Caravaggio és kora egy hosszú ideje tartó szenvedély az életemben. Több mint ötven éve kezdődött, Rómában, a Campo dei Fiorin, Giordano Bruno szobránál. Vidékről érkezett fiatalemberként részt vettem a 68-as diákmozgalmakban, a vietnami háború elleni tüntetéseken. Színészi formálódásom része volt a politika, Che Guevara alakja, a naiv hit, hogy forradalmi változásokat érhetünk el a világban. Felvételt nyertem a legrangosabb itáliai színészképzőbe, a római színművészeti akadémiára. Néhány ottani évfolyamtársam révén fedeztem fel Rómát, a város múzeumait, templomait. A Caravaggio-festmények láttán mindig elfogott valami izgalom, bűvölet. Giorgio Strehlernél tanultunk hasonlót a színpadi jelenetek dramaturgiájáról, mint amilyen a Caravaggio-képek kompozíciós ereje. Egy időben még az is megfordult a fejemben, hogy kéne egy színdarabot írni Giordano Bruno és Caravaggio találkozásáról. A filmben össze is hozom őket a börtönben, amikor Brunót a máglyára viszik.

MN: Nehéz partnereket találni egy ilyen filmhez?

MP: Régi barátommal és forgatókönyvíró társammal, Sandro Petragliával osztottam meg először a tervemet, és sikerült őt belelkesíteni. Semmiképpen nem életrajzi sztorit akartam, hanem mához szólót, hús-vér emberekkel, szenvedő, szenvedélyes, vad, kemény figurákkal, mint amilyen a kedvenc színészem, Riccardo Scamarcio. Hozza is tökéletesen Caravaggio botránykeltő, nehezen kezelhető, impulzív természetét. Persze kellettek hozzá a francia partnerek a koprodukció miatt, s ők számos színt, finomságot, rejtélyességet kölcsönöztek az egésznek, Isabelle Huppert, Louis Garrel… Öt évem van ebben a filmben: a színek, a fények, a zenék, a valósághűre vett festmények, az élőképek beállítása, a technikai részletek. Ilyen volumenű, ennyire cizellált, aprólékos munkában még talán soha nem vettem részt, pláne úgy, hogy magamra vállaltam Del Monte kardinális, Caravaggio fő támogatójának a szerepét, aki elsőként ismerte fel a zsenijét, miközben homo­erotikus vonzalmat is táplált iránta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.