Interjú

„Az emberek nem változnak”

Michele Placido filmrendező, színész

Film

Történelmi krimibe csomagolt társadalmi tablót tett a filmvászonra egy lázadó szellemű festőzseniről, aki betéve tudta az Újszövetséget és Isten arkangyalának nevezte magát, de egy rossz hírű alak volt. A Caravaggio árnyéka rendezőjét Rómában értük utol.

Magyar Narancs: Kora forradalmáraként, hippijeként, lázadójaként ábrázolja Caravaggiót. Ugyanakkor mogorva fráterként is. Az emberi portré felülírja a művészit. Ez volt a szándéka?

Michele Placido: Caravaggio és kora egy hosszú ideje tartó szenvedély az életemben. Több mint ötven éve kezdődött, Rómában, a Campo dei Fiorin, Giordano Bruno szobránál. Vidékről érkezett fiatalemberként részt vettem a 68-as diákmozgalmakban, a vietnami háború elleni tüntetéseken. Színészi formálódásom része volt a politika, Che Guevara alakja, a naiv hit, hogy forradalmi változásokat érhetünk el a világban. Felvételt nyertem a legrangosabb itáliai színészképzőbe, a római színművészeti akadémiára. Néhány ottani évfolyamtársam révén fedeztem fel Rómát, a város múzeumait, templomait. A Caravaggio-festmények láttán mindig elfogott valami izgalom, bűvölet. Giorgio Strehlernél tanultunk hasonlót a színpadi jelenetek dramaturgiájáról, mint amilyen a Caravaggio-képek kompozíciós ereje. Egy időben még az is megfordult a fejemben, hogy kéne egy színdarabot írni Giordano Bruno és Caravaggio találkozásáról. A filmben össze is hozom őket a börtönben, amikor Brunót a máglyára viszik.

MN: Nehéz partnereket találni egy ilyen filmhez?

MP: Régi barátommal és forgatókönyvíró társammal, Sandro Petragliával osztottam meg először a tervemet, és sikerült őt belelkesíteni. Semmiképpen nem életrajzi sztorit akartam, hanem mához szólót, hús-vér emberekkel, szenvedő, szenvedélyes, vad, kemény figurákkal, mint amilyen a kedvenc színészem, Riccardo Scamarcio. Hozza is tökéletesen Caravaggio botránykeltő, nehezen kezelhető, impulzív természetét. Persze kellettek hozzá a francia partnerek a koprodukció miatt, s ők számos színt, finomságot, rejtélyességet kölcsönöztek az egésznek, Isabelle Huppert, Louis Garrel… Öt évem van ebben a filmben: a színek, a fények, a zenék, a valósághűre vett festmények, az élőképek beállítása, a technikai részletek. Ilyen volumenű, ennyire cizellált, aprólékos munkában még talán soha nem vettem részt, pláne úgy, hogy magamra vállaltam Del Monte kardinális, Caravaggio fő támogatójának a szerepét, aki elsőként ismerte fel a zsenijét, miközben homo­erotikus vonzalmat is táplált iránta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?