Magyar Narancs: Amikor a zeneiparról átnyergelt az irodalomra, Roald Dahl-könyvek kiadásával tette le a névjegyét. A Charlie és a csokigyár vagy a Matilda felől nézve nem túl nehéz önt a fura gyerekkönyvek iránti elhivatottsággal vádolni. A klasszikus gyerekkönyvekben talán nem is hisz?
Barry Cunningham: ", dehogynem! Csak korábban szerkesztőként és marketingesként, most meg kiadóként valahogy jó az orrom az olyan könyveknek a kiválasztásában, amelyeket a gyerekek valóban élvezettel olvasnak. Szemben azokkal, amelyekről a felnőttek gondolják azt, hogy gyerekeknek valók.
MN: Az első Harry Potter kiadásával civilizációs divattá tette a gyerekkönyvek olvasását. Az írónő sikere közismert, de mennyi fény vetül vissza mindebből a felfedezőjére?
BC: Engem már a kezdetektől tényleg szinte valódi szerelem köt az érdekes gyerekkönyvekhez, az olyanokhoz, ami a kölykök életét feldobja. Az egy másik dolog, hogy ma mindenféle kockázat nélkül állíthatom: a gyerekkönyvek a könyvkiadás legjövedelmezőbb területe. És azt is, hogy ez minden korábbi elképzelést felülmúl, még az enyémet is. Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy könnyebb lett-e a munkám, és sikeresebbek-e az általam talált írók és könyvek, mint Harry Potter színre lépése előtt, akkor egyértelmű igen a válaszom. Gordon és Williams könyve, Az alagutak rejtélye például eddig 40 országban jelent meg, 33 nyelvre fordították le, miközben csak az angol kiadást tízszer kellett már utánnyomni. Az én személyes elismerésem az, hogy ezzel azt csinálhatom, amit szeretek, és a gyerekek alig várják, hogy új könyvekbe kezdhessenek. És legfőképpen az, hogy a világon a gyerekkönyvek lettek az új rock 'n' roll.
MN: A teljes függetlenség miatt hagyta ott a Potter-sikerek helyszínét, a Bloomsbury Kiadót? Miért jobb egy kevésbé erős és tehetős kis kiadót működtetni, amilyen a Chicken House?
BC: A Bloomsburyt azért cseréltem le egy kisebb, de teljesen független kiadóra, hogy a saját üzletemet kezdhessem el, és a céljaim érdekében az üzlet minden aspektusát kontrollálni tudjam. Ugyanúgy van ez, mint a zeneiparban, miután mi függetlenek vagyunk, csak azokkal a könyvekkel és kiadókkal foglalkozunk, amiket szeretünk, nincsenek felesleges, visszahúzó balanszok. A gyerek- és ifjúsági irodalomra specializált Chicken House-ban mi abban hiszünk, hogy ha tudatosan és kreatívan marketingeljük az árunkat, akkor az piacképessé teszi ezeket a könyveket. Erős identitásunk van, a személyiségem pedig rányomja a bélyegét erre a munkára.
MN: Az olvasó számára hosszú távon melyik út jobb és kifizetődőbb: a kis, egymással is versengő, de egymást ki is egészítő könyvkiadók világa, vagy az, ahol egyre nagyobb mamutkiadókat gründolnak, ahol igazán csak az eladott példányszám a fokmérő?
BC: Akárhogy is alakul a globalizálódó könyvkiadás, a nagy kiadócsoportoknak mindig szükségük lesz az apró, de céltudatos kiadókra, mert az igazán nagy durranások onnan jönnek. A gigakiadóknak éppen ezért továbbra is muszáj lesz stratégiai szövetséget kötniük a kicsikkel, mert mi sokkal elkötelezettebbek vagyunk egy-egy könyv vagy szerző mellett. Plusz a nemzetközi sikerekben is sokkal inkább a személyes kapcsolatok dominálnak, amiben mi szintén egyre jobbak vagyunk.
MN: J. K. Rowling sikere hihetetlen, egyszeri és megismételhetetlen. Ön is bármihez kezdhet már a szakmájában vagy azon kívül, mert a gyerekkönyvek újrafelfedezését úgyis a nevéhez kötik majd. Miért kell akkor "Potter-utód"?
BC: Rowling egyszerűen megérti az olvasóit, és törődik velük. Azt gondolom, hogy ez a fajta kapcsolat az, ami megismételhetetlen. De ettől még nagyon sok utódja lesz Harry Potternek. Az alagutak rejtélyéről én azért állítom, hogy egy ilyen utód, mert ugyanazt a kellemes borzongást okozza, mint Harry Potter. Nagyon fel fogja dobni a gyerekeket és a szülőket is, mert egyszerre érdekes és borzongató, szórakoztató és félelmetes. Nagyon jó, ezért is megfelelő örököse Harry Potter trónjának.
Az alagutak rejtélye
"Húzd a fülét, nyomd az orrát"-féle ördöglakat-nyitogatás ugyan nincs, de szem nélküli fehér egér van, ahogy a ház alatti cseppkőbarlangból nyíló, egyszerre krimibe és "ifjúsági kalandregénybe" illő, egyre sötétebb és félelmetesebb titkot rejtő más világ úgyszintén. A főhős, William Burrows (14) barátjával és hű fegyverhordozójával, Chesterrel az egyik nap nyom nélkül eltűnő régészkedő édesapja után indul, a föld alatti Londonba.
Az írópáros, Roderick Gordon és Brian Williams a felszínt tizenéves szemmel jól ismerik, hisz ők ketten több mint húsz éve a londoni University College-ban kötöttek barátságot. Ráadásul amellett, hogy mindketten hódolnak az amatőr régészkedésnek, a megapolisok alatti katakombák, alagútrendszerek, elhagyott metróvonalrészek és üres kőfejtők világa is roppant izgatja az elméjüket.
Ebből gyúrtak látszólagos könynyedséggel egy összeesküvés-elméletes, elveszett világot keresős, kicsit krimis, kicsit jellemfejlődős történetet, amiről mindennek tetejében az sem állítható, hogy kizárólag a tizenévesek fantáziáját képes megmozgatni. Karácsony közelében ilyen könyvvel jelentkezni a piacon Harry Potter felbukkanása óta tuti üzlet. Pláne, hogy Az alagutak rejtélye ebben a formájában csak alig öt hónapja jelent meg Angliában, és 40 országban jelenik meg a szerzőpáros trilógiájának első része.
Will következő kalandjai nálunk jövőre, majd két év múlva folytatódnak. Addigra a mozikba kerül az első regény filmváltozata is. Ha egy üzlet beindul!
Roderick Gordon - Brian Williams: Az alagutak rejtélye. Agave Könyvek, 2007, 480 odal, 3200 Ft
