A nép ópiuma: Kivisznek Helsinkibe (Finn csomag a Tv Dekón)

  • - tévésmaci -
  • 2007. október 11.

Film

Én Marimekkót legutóbb konkrétan egy tehénen láttam... Mielőtt rosszra merészelnének gondolni, asszem, akkor esett ez, amikor a nevezett patások oly nagy számban fordultak elő kedves fővárosunk közterein. Szó, ami szó, volt nagy harmonizálás, a minta az állattal, az egész a várossal; menten képzeltem is alá egy lepényt: dettó Marimekko. Hát, mert az olyan vidám: a Marimekko.

Én Marimekkót legutóbb konkrétan egy tehénen láttamÉ Mielőtt rosszra merészelnének gondolni, asszem, akkor esett ez, amikor a nevezett patások oly nagy számban fordultak elő kedves fővárosunk közterein. Szó, ami szó, volt nagy harmonizálás, a minta az állattal, az egész a várossal; menten képzeltem is alá egy lepényt: dettó Marimekko. Hát, mert az olyan vidám: a Marimekko.

Egy dizájnnal programszerűen foglalkozó, ám kétségkívül kereskedelmi tévécsatorna esetében fogyasztói vágyunk mindig akkor horgad erősebben, ha Mekkába mennek. S itt szóba sem jöhet más, mint Skandinávia (bár talpig Marimekkóban megnéznék akár egy puputevét - mindegy, marad a tévé; biztos iszonyú drága, ismerőseim ismernek illetékes pesti butikot). Már akkor is odavoltunk ebbéli mivoltunkban, amikor a dánokat (Arne Jacobsent, Georg Jensent, illetve a teljesen angol, de akkor épp Norvégiában rendetlenkedő Antony Gormleyt) mutatták meg itt.

Jelen "csomag" is három (két fő- és tíz al)tételből áll. A színes, szagos, szándékuk szerint szórakoztatva ismeretterjesztő tévédokumentációkat azonban ezúttal az alkotó személye is öszszeköti: Maggy Fellman (Amerikából Finnországba költözködő) művésznő kicsit bennfenteskedő, kicsit fecsegő, kicsit kékharisnyás, és ilyenformán roppant kecses, bájos (s a szükségleteknek megfelelően emelkedett) dolgozataihoz van szerencsénk. Van olyan üzletfelem, aki, ha a Művészetek Palotájában találkozna vele egy brácsaverseny szünetében, hát azonnal udvarolni kezdene - de ezt csak a filmek hangulatának könnyebb érthetővé tétele miatt mondom, különben mellékszál.

Az egyik film, mint már tán sejtik, a Marimekko, és arról is szól. Mint akaratról és képzetről, természetesen. Fölmondhatnám a leckét, hogy Armi Ratia 1951-ben alapított egy kicsike textilnyomót, és aztán Mick Jagger összes csaját miben láttuk viszont, és ugyan létezik egy csomó dolog a világon, amit jobb, ha tőlem tudnak, ám ez véletlenül pont nem az. Ám kiválóan megfelel erre a célra a javallt film. Az elragadó munka ugyan simán elmegy egy kicsit kamaszos feminista röpiratnak is, de mit tegyünk: dupla élvezet.

A másikban (Frank és Alvar) Maggynk Frank Gehry Los Angeles-i sztárépítésszel és a Juhani Pallasma nevű ugyancsak világméretű bűnsegéddel üti együtt Alvar Aalto nyomát. Leginkább azért, mert Aalto a maga megveszekedett természetességével mindükre oly rettenetesen nagy hatással volt. Hát, persze. Szerintem tök ügyesen leplezik (épp azzal, hogy teli szájjal szajkózzák) - ahogy én néztem, a film kimondatlan-kimondott főhőse, Gehry mindenben éppen az ellentéte neki. A leiratból nagyságrendekkel többet tudhatunk meg az ő (Gehry) személyiségéről (például ott van, és elmondja a magáét magáról és a maestróról; ebben a sorrendben) és munkásságáról - de ez is nagyon érdekes; bejárni például a bilbaói Guggenheimet. Sőt, hátborzongató.

De aki virtigli finn építészre vágyik, az sem marad kapatlan. Maggy (és a csatorna) tíz részből álló sorozattal "kedveskedik neki". Mondhatom, szexi mulatság, ki ne hagyják.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.