"A tánc nagyon fontos" - Alex Kapranos, Bob Hardy (Franz Ferdinand)

  • Berkecz Balázs - Szalai Attila
  • 2005. szeptember 1.

Film

A Sziget egyik legnagyobb húzóneve, a Franz Ferdinand 2001-ben alakult. Elég volt egyetlen lemezt megjelentetnie, hogy tavaly szinte minden fontosabb díjra jelöljék (Grammy, Brit Awards, MTV European Music Awards stb.), s többségüket be is söpörjék az indie-rock skót messiásai.

*

Magyar Narancs: Nagyon hirtelen, gyakorlatilag egyik napról a másikra váltatok sztárrá. Könnyen "boldogultok" vele? Milyen érzés egy ekkora fesztivál headlinerének lenni?

Alex Kapranos: Igazából nem okozott gondot. A siker remek dolog, de különösebben nem izgat, hogy egy kis klubban vagy egy nagy fesztivál headlinereként játszunk, ha a közönség örömmel fogad, és szereti a dalainkat. Persze nagyobb kihívás egy ekkora helyen megfelelni.

MN: Ha nem számítjuk a nálatok sötétebb és mélyebb dalokat író Interpolt, akkor ennek a vidám, táncos, retro-new wave vonulatnak ti voltatok az első zenekara. A lemezetek óta azonban legalább húsz hasonló zenéjű zenekar került a piacra. Mennyire veszélyezteti ez a ti pozíciótokat?

AK: Manapság rendkívül gyorsan változik a zenei világ, és ehhez alkalmazkodnunk kell. A lemezünk óta valóban átalakult a szcéna és a közönség ízlése, de nincs bennünk rossz érzés emiatt. Ha felbukkan egy hasonló gondolkodású zenekar, az arra inspirál, hogy még jobbat csináljunk. Néhányukat különben kedvelem, például a Kaiser Chiefet vagy a Bloc Partyt. Összességében nyilván változni fog a zenénk, de a stílusunk azért megmarad, azon nem változtatunk senki kedvéért.

MN: Egyébként miféle zenéket hallgattok manapság?

Bob Hardy: Sokféle zenét szeretek, rengeteg lemezem van, de utazás közben többnyire a régi kedvencek kerülnek elő, mint George Harrison vagy Penny Lee.

MN: Bob, te képzőművészeti iskolában tanultál. A zenekar mellett jut még időd ezzel foglalkozni?

BH: Nem igazán, legfeljebb a Franz Ferdinandhoz kötődő dolgok szintjén. Borítók, plakátok, videókÉ

MN: Az MTV-díjas Take Me Out klipben is benne volt a kezed?

BH: Benne, s azóta nincs megállás, hiszen készülnek újabb klipek, éppen most fejeztünk be egy videót a szeptemberi Do You Want To kislemezhez, és egy csomó koncertfelvételünk is van, amiből összeállhat egy DVD.

MN: Az első lemezeteknél gyakorlatilag egy kész produkciót vittetek a kiadóba, adott volt a zene, az imidzs, a videók. De ekkora sikerrel most nyilván egy jóval nagyobb réteg elvárásainak kell megfelelnetek az új albummal. Továbbra is teljes művészi szabadságot kaptok?

AK: Igen, abszolút. Mivel komplexen gondolkodunk a dolgainkról, az elképzelhetetlen, hogy valaki más mondja meg, hogyan nézzek ki, vagy milyen legyen a lemez hangzása, miről szóljanak a videók. Támaszaink persze vannak, mondjuk szükségünk van a technikai személyzet tanácsaira a színpadkép kialakításakor, vagy egy jelmeztervezőre, aki vázlatot készít a ruháinkhoz, amikor forgatunk, de nekünk is van egy csomó ötletünk, és a végső szó a miénk.

MN: Mit gondoltok, mi lehetett a gyors befutásotok kulcsa? Hiszen végül is nem egy felkapott műfaj képviselői voltatok.

AK: Ez nehéz kérdés. Több dolog összjátéka kellett, s főleg néhány fogós dal, mint a Take Me Out vagy a Michael. Szerintem olyan intellektuális rockzenét játszunk, amire lehet táncolni - és a tánc nagyon fontos, miközben a legtöbb rockzenekar szeret róla elfeledkezni.

MN: Felkavarta az életeteket a siker?

AK: Nem különösebben. Sokat vagyunk úton, sok emberrel találkozunk, sokan megismernek, autogramot kérnek, de körülöttünk nincs olyan hiszti, mint Michael JacksonnálÉ

MN: Jártatok már valaha Magyarországon?

AK: Nem, soha, ez az első alkalom. Sok időnk persze most sem volt, kicsit lementünk a Duna-partra sétálni. Nagyon szép ez a város, bár gondolom, ti észre sem veszitek, mint ahogy nekem sem tűnik fel, hogy milyen szép hely Edin-bourgh.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.