Az orosz rulett lényegi eleme a vakszerencsébe vagy a gondviselésbe vetett hit. Woody Allen-filmre az utóbbi években beülni nagyjából ugyanilyen rizikó, csak itt nem egy az öthöz a jószerencse-arány. Elképzelhető, hogy erre akart utalni a mester, amikor becsempészte a filmjébe a pisztolyos élet-halál játékot: az egyik jelenetben Abe, az életunt egyetemi tanár, aki úgy vonzza az őt elsősorban szex útján megmenteni vágyó lányokat és asszonyokat, mint lámpafény a lepkéket, diákjainak élesben prezentálja azt. Egyébként a tényt, hogy Abe ki van ábrándulva az életből, nem az orosz rulettes jelenetből tudjuk, hanem a film első percétől kezdve, mikor is egy az egyben elmondják, majd a továbbiakban sokszor elismétlik. Allen valamiért semmit sem bíz a véletlenre, pedig Joaquin Phoenix még direkt méretes pocakot is eresztett, és szűk, kifakult pólókon keresztül mutogatja azt, hogy jobban hozza az alkohol- és libidóproblémákkal küszködő filozófiaprofesszort. És jól is csinálja, mi is meg akartuk volna menteni, ha elsősorban nem magunkat szerettük volna kimenekíteni a moziból. Végre eljutunk az akcióig, nevezetesen a tökéletes gyilkosságig, de ekkor már nincs az a ciánmennyiség, ami megmenthetné a filmet. Az Abszurd alak olyan, mintha egy filmiskola lelkes, ám nem túl tehetséges diákja megnézett volna pár régi Woody Allen-filmet, de csak úgy fél szemmel, mert közben nagyon elmerült A kiábrándult filozófusok fizimiskája és bölcseletei című kötetben, majd megpróbált összedobni valami hasonlót. A fizimiska jól sikerült.
Forgalmazza a Freeman Film
