Egy csapat 14 éves kamasz azon verseng a középiskolában, ki mond nagyobbat – a modern tragédiák már nem tárgyakban megjelenő nagyzolásról szólnak, egészen más a kényszer tárgya. A fiatalok saját testüket bocsátják, így vagy úgy áruba, a menőség kedvéért. Az internet és a közösségi média bugyraiban bármi lehetséges: gyerekek adják fel a mindennapi élet normalitását, az őszinteséget és a valódi érzéseiket látszólagos értékekért. A lányok nemcsak szépek, de szexuálisan tapasztaltak akarnak lenni, nem számít, mi az ára, a pornóoldalakon szocializálódott fiúk meg nehezen tudják megkülönböztetni a valóságot a látszatélettől. E svájci film napjaink érték- és identitásválságban szenvedő gyerekeiről mond el egy történetet, ami persze maga a valóság. Nem kíván alternatívákat adni, nem ítélkezik, nem sugalmaz, csak elénk tár egy problematikus élethelyzetben lévő csoportot. Miért menő azt hazudni, hogy egy 14 éves lány egyszerre két férfival is lefeküdt? Vagy öttel. Miért vállalja diáktársai, de még tanára előtt is a tébolyt az egyébként beilleszkedési gondokkal küzdő, átlagos, visszahúzódó lány, akit nem egyszer és nem akárhogy aláztak meg osztálytársai? Mert utána együtt tanulhat majd a lányokkal a parkban, befonják egymás haját, és megosztják egymással a titkaikat? Nagy ára van a kamaszkori boldogulásnak, akkor is, ha rendezett családban élő gyerekekről van szó, hát még, ha mindez esetleg nehéz gyerekkorral, komoly gondokkal párosul. De miért baj, ha nem lesznek a kamaszoknak szép emlékeik? S ez csak egy kérdés a rengetegből, amivel e film szembesít.
Figyelmébe ajánljuk
Hurrá, itt a gyár!
Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.
Profán papnők
Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügynökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.
Goebbels nélkül Hitler nem tudta volna elhitetni, hogy a német nép őt választotta vezérének
Viszonyítási pontok
Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.
Kliséből játék
A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.
Egy tanulságos kiállítás arról, hogyan hajlítják meg a múltat az oroszoknál és nálunk
Paul Auster új, magyarul megjelent kötetében az emberi kötődés törékenységéről mesél
"A művész legyen hajlandó vitázni"
Ilyenek ezek a puritánok, a Ferrarit is csak kölcsönkérik egy fotózásra
Ennél fényesebb bizonyíték nem is kell arra, hogy Orbán kormánya nem működik, hanem látszatot kelt
Bárki is lesz Polt Péter utódja, az ő "munkásságát" folytatja majd
