Egy csapat 14 éves kamasz azon verseng a középiskolában, ki mond nagyobbat – a modern tragédiák már nem tárgyakban megjelenő nagyzolásról szólnak, egészen más a kényszer tárgya. A fiatalok saját testüket bocsátják, így vagy úgy áruba, a menőség kedvéért. Az internet és a közösségi média bugyraiban bármi lehetséges: gyerekek adják fel a mindennapi élet normalitását, az őszinteséget és a valódi érzéseiket látszólagos értékekért. A lányok nemcsak szépek, de szexuálisan tapasztaltak akarnak lenni, nem számít, mi az ára, a pornóoldalakon szocializálódott fiúk meg nehezen tudják megkülönböztetni a valóságot a látszatélettől. E svájci film napjaink érték- és identitásválságban szenvedő gyerekeiről mond el egy történetet, ami persze maga a valóság. Nem kíván alternatívákat adni, nem ítélkezik, nem sugalmaz, csak elénk tár egy problematikus élethelyzetben lévő csoportot. Miért menő azt hazudni, hogy egy 14 éves lány egyszerre két férfival is lefeküdt? Vagy öttel. Miért vállalja diáktársai, de még tanára előtt is a tébolyt az egyébként beilleszkedési gondokkal küzdő, átlagos, visszahúzódó lány, akit nem egyszer és nem akárhogy aláztak meg osztálytársai? Mert utána együtt tanulhat majd a lányokkal a parkban, befonják egymás haját, és megosztják egymással a titkaikat? Nagy ára van a kamaszkori boldogulásnak, akkor is, ha rendezett családban élő gyerekekről van szó, hát még, ha mindez esetleg nehéz gyerekkorral, komoly gondokkal párosul. De miért baj, ha nem lesznek a kamaszoknak szép emlékeik? S ez csak egy kérdés a rengetegből, amivel e film szembesít.
Figyelmébe ajánljuk
Vörösben
Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.
Magánügyek, közügyek
Szintén zenész
Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).
Patchwork művészportrékból
A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.
Delejező monstrum
Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.
Hatvanpuszta két hintája
Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.
Két akol
Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.
„Saját félelmeink rossz utakra visznek”
Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.
Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat
Zhengming, avagy a nevek kiigazítása
„A kormányzás legfontosabb lépése a nevek kiigazítása.”
(Konfuciusz: Beszélgetések és mondások, 13.3)
„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”
Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.