Egy csapat 14 éves kamasz azon verseng a középiskolában, ki mond nagyobbat – a modern tragédiák már nem tárgyakban megjelenő nagyzolásról szólnak, egészen más a kényszer tárgya. A fiatalok saját testüket bocsátják, így vagy úgy áruba, a menőség kedvéért. Az internet és a közösségi média bugyraiban bármi lehetséges: gyerekek adják fel a mindennapi élet normalitását, az őszinteséget és a valódi érzéseiket látszólagos értékekért. A lányok nemcsak szépek, de szexuálisan tapasztaltak akarnak lenni, nem számít, mi az ára, a pornóoldalakon szocializálódott fiúk meg nehezen tudják megkülönböztetni a valóságot a látszatélettől. E svájci film napjaink érték- és identitásválságban szenvedő gyerekeiről mond el egy történetet, ami persze maga a valóság. Nem kíván alternatívákat adni, nem ítélkezik, nem sugalmaz, csak elénk tár egy problematikus élethelyzetben lévő csoportot. Miért menő azt hazudni, hogy egy 14 éves lány egyszerre két férfival is lefeküdt? Vagy öttel. Miért vállalja diáktársai, de még tanára előtt is a tébolyt az egyébként beilleszkedési gondokkal küzdő, átlagos, visszahúzódó lány, akit nem egyszer és nem akárhogy aláztak meg osztálytársai? Mert utána együtt tanulhat majd a lányokkal a parkban, befonják egymás haját, és megosztják egymással a titkaikat? Nagy ára van a kamaszkori boldogulásnak, akkor is, ha rendezett családban élő gyerekekről van szó, hát még, ha mindez esetleg nehéz gyerekkorral, komoly gondokkal párosul. De miért baj, ha nem lesznek a kamaszoknak szép emlékeik? S ez csak egy kérdés a rengetegből, amivel e film szembesít.
Figyelmébe ajánljuk
Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?
A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.
Szemrevaló: A fény
Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).
Szemrevaló: Gépek tánca
Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.
Le nem zárt akták
A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.
Ingyen Carlsberg
Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).
Utánunk a robotok?
A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.
Túlélni a békét
Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.
Csehország választás után: van ok aggodalomra, de reményre is
A „nemzeti brain rot” működik és működni fog, amíg kitart a Fidesz gazdasági hátországa
A belülről bomlasztók
Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.
„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”
A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.
A Bolsonaro-végjáték
Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.