Talán van abban valami, hogy egyes nemzeteknek megvan a maguk jellegzetes műfaja, amelyben az átlagnál több zs-kategóriás filmet igyekeznek produkálni. A németeknek a tinédzservígjáték, az osztrákoknak a családi film, a szerbeknek a sírva bicskázás. A franciáknak pedig az akció-vígjáték, mely műnem egyik ékes példánya Eric Besnard igyekvő, ám sikertelen alkotása is. Pedig van benne minden, a Guy Ritchie-filmek jellemző nyitányától és vágástechnikájától az Ocean's Eleven figuráiig, de arról megfeledkeztek az illetékesek, hogy valamivel le is kössék nézőiket. Ez annál is nagyobb mutatvány, mert a történetet már százan megcsinálták izgalmasnak is: jön Cash, a stílusos és vagány csaló, aki megbosszulná testvére halálát. Beépül az ellenséges bandába, hogy végül átvágjon mindenkit. De ne legyen egyszerű a dolga: hozzácsapódik egy magát iszonyatosan szexinek képzelő hadnagy is, aki viszont tégla is. S kezdődik a ki kivel van és a ki kit ver át. Sajnos azonban ötlettelen és egymásra hányt sztoriforgácsokat kapunk, amelyek teljesen érdektelenné teszik, hogy vajon ki fogja elvinni a nagy lóvét, a nőt és az egész királyságot. Egyetlen halvány reménysugarat a film felénél felbukkanó Jean Reno ad ki magából, aki most véletlenül nem rendőrfőnököt, hanem nagystílű rosszfiút ad, ám a szerepét valaki elfelejtette megírni, így ő is csak vergődik.
Középszerű kavarodás, sablonos fordulattal? Dehogyis, valójában egy zseniális posztmodern csalás, ahol a film készítői lépnek fel svindlerként, a palimadarakat pedig mi játsszuk.
Forgalmazza a Fórum Home Entertainment
