Film

Édesnégyes

  • - kg -
  • 2012. október 13.

Film

Hogy mi fán terem a hipster, abba most nem mennénk mélyen bele. Ha azt mondjuk, hogy a kereskedelmi forgalomba hozott jófejséget hívják ma így, talán túl keveset, ha viszont azt, hogy a napszemüveg (de nem mindegy, hogy milyen) mögül kikandikáló sznobizmust, talán túl sokat is mondtunk a jelenségről. Hipsternek nem születik, hipsterré bizonyos javak beszerzésével és testtartások elsajátításával lesz az ember, hipster minden, ami "indie"-vel kezdődik, s kicsit gyűrött, de azért könnyen tisztítható. A hipsterség bölcsője természetesen Amerika, ahol már szociológiai tanulmányok (például What Was The Hipster?: A Sociological Investigation) is foglalkoznak a jelenséggel. Még mindig szórakoztatóbb lehet fellapozni egy ilyen szakmunkát, mint végigülni egy játékfilmet, melynek három szereplőjéből három gőzerővel hipsterkedik. Itt van Jack, akinek semmi más dolga a világban, mint GAP-pólókban esendően nézni, és falakat támasztva diszkréten hüppögni. Irisnek van ugyan valami dolga a világban, de ez mellékes, mert Iris legfőbb ismérve, hogy egy bájos teremtés, aki kötött sapiban és rusztikus környezetben még bájosabb. És ott van Hannah, Iris szép nővére, akit épp otthagyott a barátnője, így szellemességeibe kis szomorúság is vegyül. Sok jó hipster kis faházban is elfér, de erre csak némi összefekvési bonyodalom árán jutnak el a jófejségüket leküzdeni sehogyan sem tudó felek - ezer szerencséjük, hogy kettőt közülük igen jó színésznők, Emily Blunt és Rosemarie DeWitt alakítanak - így azért mindjárt más a hipster fekvése.

A Cirko Film - Másképp Alapítvány filmje

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.