Film

Édesnégyes

  • - kg -
  • 2012. október 13.

Film

Hogy mi fán terem a hipster, abba most nem mennénk mélyen bele. Ha azt mondjuk, hogy a kereskedelmi forgalomba hozott jófejséget hívják ma így, talán túl keveset, ha viszont azt, hogy a napszemüveg (de nem mindegy, hogy milyen) mögül kikandikáló sznobizmust, talán túl sokat is mondtunk a jelenségről. Hipsternek nem születik, hipsterré bizonyos javak beszerzésével és testtartások elsajátításával lesz az ember, hipster minden, ami "indie"-vel kezdődik, s kicsit gyűrött, de azért könnyen tisztítható. A hipsterség bölcsője természetesen Amerika, ahol már szociológiai tanulmányok (például What Was The Hipster?: A Sociological Investigation) is foglalkoznak a jelenséggel. Még mindig szórakoztatóbb lehet fellapozni egy ilyen szakmunkát, mint végigülni egy játékfilmet, melynek három szereplőjéből három gőzerővel hipsterkedik. Itt van Jack, akinek semmi más dolga a világban, mint GAP-pólókban esendően nézni, és falakat támasztva diszkréten hüppögni. Irisnek van ugyan valami dolga a világban, de ez mellékes, mert Iris legfőbb ismérve, hogy egy bájos teremtés, aki kötött sapiban és rusztikus környezetben még bájosabb. És ott van Hannah, Iris szép nővére, akit épp otthagyott a barátnője, így szellemességeibe kis szomorúság is vegyül. Sok jó hipster kis faházban is elfér, de erre csak némi összefekvési bonyodalom árán jutnak el a jófejségüket leküzdeni sehogyan sem tudó felek - ezer szerencséjük, hogy kettőt közülük igen jó színésznők, Emily Blunt és Rosemarie DeWitt alakítanak - így azért mindjárt más a hipster fekvése.

A Cirko Film - Másképp Alapítvány filmje

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.