A sűrűből

Andrea Serge filmrendező

Film

Az öreg halász, a tenger és egy illegális kínai bevándorló történetét dolgozta fel a dokumentumfilmekhez szokott rendező A lány és a költő című filmjében. Az olasz rendezővel az Olaszországban élő emigránsokról, az olaszokban élő előítéletekről és saját politikai preferenciáiról is szót váltottunk telefoninterjúnk alkalmával.

Magyar Narancs: Mekkora a kínai közösség Olaszországban?

Andrea Serge: A harmadik legnagyobb bevándorlóközösség az övék, a románok és a marokkóiak után ők következnek. Egyre több a társadalomba már beilleszkedett, másodgenerációs kínai, s egyre többen jönnek Kínából tanulni hozzánk.

MN: Kína is beszállt pénzzel a filmjébe?

AS: Nem, nem volt kínai pénz a filmünkben.

MN: A bevándorlók közül kikkel szemben a leghevesebb az előítélet az olaszokban?

AS: Egészen biztos, hogy más választ kap, ha a politikust, és mást, ha az utca emberét kérdezi. Tudom, mert mindkettővel volt dolgom, dokumentumfilmesként kezdtem. Az utca embere azt fogja hajtogatni, hogy hát igen, a bevándorlókkal csak a baj van, mert elveszik a munkahelyeket, szóval előjön a régről ismert duma, de ha tovább faggatja őket, hogy személy szerint mi a bajotok a bevándorlókkal, akkor konkrét példát nem nagyon tudnak felhozni, legfeljebb a híreket idézik, és az azokban szereplő politikusokat. A legtöbb esetben kiderül, hogy mindig a szomszédnak vagy a szomszéd szomszédjának van valami baja, de magának a megkérdezettnek semmi. A mi takarítónőnk bangladesi, és nem is kívánhatnánk jobbat nála, de hallom, hogy a szomszédnak gondjai vannak a bejárónőjével. Ismerős lemez, nem? Nézze, én benne élek a római multikulti sűrűjében, s elmondhatom, úgy élünk, mint ahogy a békés szomszédok szoktak; csak nagy ritkán ugrunk egymásnak. De mivel politikailag az emigránskártya könnyű haszonnal kecsegtet, s igény mindig van rá, ezért a politikusok rendre ki is játsszák.

MN: A szomszéd szomszédja ma kiben találja meg a bűnbakot?

AS: A változatosságra nem lehet panaszunk, fel kell kötnie a gatyáját annak, aki lépést akar tartani a mindennapi rasszizmussal. Utáltuk a románokat, aztán utáltuk a cigányokat, aztán jöttek a nagyvárosokba özönlő afrikaiak, de a kínaiakat is elő-elővesszük, és hát ne feledkezzünk meg a muszlimokról sem. Szeptember 11. után ők kapták a bokszzsák szerepét. Manapság viszont már arról folyik a diskurzus, és ez jó jel, hogy járjon-e az olasz állampolgárság minden itt született gyermeknek, függetlenül attól, hogy milyen állampolgárságúak a szülei.

MN: Ön szerint az olasz pártok közül kik képviselik a legtisztességesebben a bevándorlók ügyét?

AS: Nézze, engem a valóság érdekel, a maga komplexitásában, és nem a pártpolitika. Nem azért készítek filmeket, hogy bármelyik pártot is reklámozzam.

MN: Mégis érdekelne, hogy melyik párt áll a legközelebb a szívéhez!

AS: Egy balos párt, a Sinistra Ecologia Liberta, velük tudok a legtöbb dologban azonosulni. De a filmemnek semmi köze a pártokhoz.

MN: És Beppe Grillo?

AS: Szerencsétlennek nagy zűrzavar uralkodik a fejében. A populáris demagógia, amivel operál, úgy pukkad ki, mint a lufi. De mondom, a filmemnek semmi köze a pártokhoz.

A lány és a költő


A nagy fesztiválsikerre való tekintettel alighanem már készül a második rész, A lány és a költő II: Bepi visszatér címmel, melyben nem az illegálisan robotoló kínai lány olaszországi megpróbáltatásai folytatódnak az első részben megismert, lassan szemerkélő, lírai módon (aki embermesét mond, annak tíz fekvőtámasz!), hanem Bepi, az olaszba szakadt horvát halász eszmél magára a rengeteg kínai lakta Kínában - hogy hogyan (isteni beavatkozás? az első rész vége csak álom volt? mindegy, csak támogatás legyen?), azon még dolgoznak a forgatókönyvírók. Premier jövőre a velencei filmfesztiválon - az ökumenikus zsűri díja már behűtve. Addig meg gyönyörködjünk a gyermeke jobb jövőjéért rabszolgasorban pultoskodó, szomorú szemű Li történetében, mert van min ellágyulni: lagúnák, törékeny nők, Chioggia - ennél mívesebb embermese (10 fekvőtámasz!) az elmúlt hetekben nem érkezett hozzánk a filmforgalmazás kiszámíthatatlan vándorútjain. Olyan jólesően rosszul alakulnak a sorsok, olyan bajtársian osztják meg gondjaikat a kiskocsma olasz halászai, oly enyhet adó a jó szó és a jó olasz grappa, az esőcseppek meg úgy mossák el a szívet meg-megülő búbánatot, Rade Serbedzija tekintete pedig oly atyaian pihen meg Tao Zhao sok bántást elviselt ábrázatán - kell-e ennél több, jobb s emberibb (5 fekvőtámasz) rohanó s technicizált világunkban!

Forgalmazza a Vertigo Média

 

 

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.