Magyar Narancs: Mekkora a kínai közösség Olaszországban?
Andrea Serge: A harmadik legnagyobb bevándorlóközösség az övék, a románok és a marokkóiak után ők következnek. Egyre több a társadalomba már beilleszkedett, másodgenerációs kínai, s egyre többen jönnek Kínából tanulni hozzánk.
MN: Kína is beszállt pénzzel a filmjébe?
AS: Nem, nem volt kínai pénz a filmünkben.
MN: A bevándorlók közül kikkel szemben a leghevesebb az előítélet az olaszokban?
AS: Egészen biztos, hogy más választ kap, ha a politikust, és mást, ha az utca emberét kérdezi. Tudom, mert mindkettővel volt dolgom, dokumentumfilmesként kezdtem. Az utca embere azt fogja hajtogatni, hogy hát igen, a bevándorlókkal csak a baj van, mert elveszik a munkahelyeket, szóval előjön a régről ismert duma, de ha tovább faggatja őket, hogy személy szerint mi a bajotok a bevándorlókkal, akkor konkrét példát nem nagyon tudnak felhozni, legfeljebb a híreket idézik, és az azokban szereplő politikusokat. A legtöbb esetben kiderül, hogy mindig a szomszédnak vagy a szomszéd szomszédjának van valami baja, de magának a megkérdezettnek semmi. A mi takarítónőnk bangladesi, és nem is kívánhatnánk jobbat nála, de hallom, hogy a szomszédnak gondjai vannak a bejárónőjével. Ismerős lemez, nem? Nézze, én benne élek a római multikulti sűrűjében, s elmondhatom, úgy élünk, mint ahogy a békés szomszédok szoktak; csak nagy ritkán ugrunk egymásnak. De mivel politikailag az emigránskártya könnyű haszonnal kecsegtet, s igény mindig van rá, ezért a politikusok rendre ki is játsszák.
MN: A szomszéd szomszédja ma kiben találja meg a bűnbakot?
AS: A változatosságra nem lehet panaszunk, fel kell kötnie a gatyáját annak, aki lépést akar tartani a mindennapi rasszizmussal. Utáltuk a románokat, aztán utáltuk a cigányokat, aztán jöttek a nagyvárosokba özönlő afrikaiak, de a kínaiakat is elő-elővesszük, és hát ne feledkezzünk meg a muszlimokról sem. Szeptember 11. után ők kapták a bokszzsák szerepét. Manapság viszont már arról folyik a diskurzus, és ez jó jel, hogy járjon-e az olasz állampolgárság minden itt született gyermeknek, függetlenül attól, hogy milyen állampolgárságúak a szülei.
MN: Ön szerint az olasz pártok közül kik képviselik a legtisztességesebben a bevándorlók ügyét?
AS: Nézze, engem a valóság érdekel, a maga komplexitásában, és nem a pártpolitika. Nem azért készítek filmeket, hogy bármelyik pártot is reklámozzam.
MN: Mégis érdekelne, hogy melyik párt áll a legközelebb a szívéhez!
AS: Egy balos párt, a Sinistra Ecologia Liberta, velük tudok a legtöbb dologban azonosulni. De a filmemnek semmi köze a pártokhoz.
MN: És Beppe Grillo?
AS: Szerencsétlennek nagy zűrzavar uralkodik a fejében. A populáris demagógia, amivel operál, úgy pukkad ki, mint a lufi. De mondom, a filmemnek semmi köze a pártokhoz.
A lány és a költőA nagy fesztiválsikerre való tekintettel alighanem már készül a második rész, A lány és a költő II: Bepi visszatér címmel, melyben nem az illegálisan robotoló kínai lány olaszországi megpróbáltatásai folytatódnak az első részben megismert, lassan szemerkélő, lírai módon (aki embermesét mond, annak tíz fekvőtámasz!), hanem Bepi, az olaszba szakadt horvát halász eszmél magára a rengeteg kínai lakta Kínában - hogy hogyan (isteni beavatkozás? az első rész vége csak álom volt? mindegy, csak támogatás legyen?), azon még dolgoznak a forgatókönyvírók. Premier jövőre a velencei filmfesztiválon - az ökumenikus zsűri díja már behűtve. Addig meg gyönyörködjünk a gyermeke jobb jövőjéért rabszolgasorban pultoskodó, szomorú szemű Li történetében, mert van min ellágyulni: lagúnák, törékeny nők, Chioggia - ennél mívesebb embermese (10 fekvőtámasz!) az elmúlt hetekben nem érkezett hozzánk a filmforgalmazás kiszámíthatatlan vándorútjain. Olyan jólesően rosszul alakulnak a sorsok, olyan bajtársian osztják meg gondjaikat a kiskocsma olasz halászai, oly enyhet adó a jó szó és a jó olasz grappa, az esőcseppek meg úgy mossák el a szívet meg-megülő búbánatot, Rade Serbedzija tekintete pedig oly atyaian pihen meg Tao Zhao sok bántást elviselt ábrázatán - kell-e ennél több, jobb s emberibb (5 fekvőtámasz) rohanó s technicizált világunkban! Forgalmazza a Vertigo Média |
