Film

Amikor Sztupa és Troché a tizedik pezsgőskupakot is fellőtték az égre, a mulatság lassan lecsengett a Petřín tornyában.

Amikor egy gyerek a létezés fölöslegességéről kezd beszélni, az olyan, mint amikor Neo először nyúl bele az elfolyó tükörbe: egyszerre bizarr és hívogató egy másik világ kapuját birizgálni. Janne Teller Semmi című, erről szóló regényét először betiltották, majd kötelező olvasmánnyá tették, a viszonyulás a könyvhöz pedig azóta is csak e két szélsőségen mozog.

Léo és Rémi, a két kiskamasz ártatlan intimitásban, szinte szimbiózisban töltik nyarukat a vidéki Belgiumban.

Mit keres a Netflix két húzó sorozatának (Stranger Things; Vaják) főszereplője egy Sherlock-filmben, immár másodszor is?

Háborút járt emberek már nem úgy tekintenek a világra, ahogy a háború előtt, még akkor sem, ha nem sűrűsödik mentális zavarrá a traumatikus tapasztalat.

Amikor Sztupa és Troché Zebegénybe mentek, hosszan tanakodtak, hogy vonattal, hajóval vagy autóval menjenek-e.

Senkit nem lehet hosszan izgalomban tartani, és ez nem csak a teljesítőképtelen férfiak védőbeszédének kulcsmondata, de a lankadni nem akaró thrillerdömping végzete is lehet.

Négy filmajánló a 19. Verzió fesztiválról – 2. rész

Négy filmajánló a 19. Verzió fesztiválról – 1. rész

A 450 ezer lakosú Mariupolt csak  2022. május 16-án tudták elfoglalni az oroszok, pedig két és fél hónappal korábban körbevették. Aki tudott, menekült, de a litván Mantas Kvedaravičius nem véletlenül maradt az ostromlott városban. 

Száz éve született a litván származású Jonas Mekas, akit az amerikai független film egyik legfontosabb alakjának tartanak. És nem is csak azért, mert számos nagyszerű film fűződik a nevéhez.

Az „antropocén”, Eugene F. Stoermer ökológus 80-as évek óta használatossá tett szép szava egy földtörténeti kort jelöl, amelyet épp taposunk, melyben az ember annyira átrendezte lakóhelyét, tudniillik a bolygót, ahol élnie adatik, hogy az már mindenkinek fáj – Földnek és lakójának egyaránt.