Film

Felkészülés örökké tartó együttlétre

Szilágyi Fanni: Veszélyes lehet a fagyi

Kritika

Hogy érdemes-e esélyt adni egy fiatal tehetségnek arra, hogy lenyűgözzön, azt mindenki maga dönti el, de aki vágyik arra az izgalomra, újdonságra és változatosságra, amelyet egy zsengébb alkotás nyújtani tud, annak számolnia kell azzal, hogy mindennek az üdeségnek ára van, amit a hevesség vagy rutintalanság okozta kellemetlenséggel kell megfizetnünk. 

A Veszélyes lehet a fagyi esetében lehet, hogy néhol nagyobb befogadói rugalmasságra lesz szükség, de deficittől itt sem kell tartani.

Adél és Éva egypetéjű ikerpár, akiket külső jegyeiken kívül gyakorlatilag semmi sem köt össze. Míg Adél orvosként dolgozik – ehhez mérten pedig – igen szűkösen és magányosan él, addig Éva kisbabájával egy budai villában várja haza nyilván szerető férjét. A két lány megismerkedik a darukezelőként dolgozó Ákossal, és ahogy az a testvéreknél lenni szokott, az egyiknek most is az kell, ami a másiké.

Ha egy film ilyen szélsőségesen operál realista és misztikus elemekkel, nagy a valószínűsége, hogy nézőinek egyik felét időről időre elveszíti, cserébe végképp megnyeri magának azokat, akik mindkettőt az élet organikus részeként értelmezik. Adél földhöz ragadt és komor jelleme mindenben kiütközik, az öltözködéstől kezdve a hajviseleten át a hanghordozásig, az általa bemutatott rögvalóság pedig, különösen a magyar egészségügy valósághű ábrázolásával, kinek a kezét, kinek a gyomrát rándítja ökölbe. (A morózus doktornő élete és alakja kísértetiesen hasonlít a színésznő Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmjében alakított szerepére, a mindig remek Stork Natasának valószínűleg már előre köszönnek a Péterfy Kórházban.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.