Sántárám

Nem is gondolnánk, mennyit számít az, hol játszódik egy amerikai sorozat.

Azt a történetet, amit Brooklynban rengeteg vér és káromkodás tesz hitelessé, egy európai városban az erős akcentus realizálna, de még India sem legitimál annyi fülledt közhelyet, amennyivel a Sántárám igyekszik eladni a jó és rossz harcáról szóló tanmeséjét.

Lin Ford a múltja és a börtön elől menekül Ausztráliából Bombay-be, ahol már néhány nap után a kiterjedt helyi maffia karjaiban találja magát. Belátva, hogy nem menekülhet, vezeklésképp korábbi bűneiért az egyik nyomornegyed kinevezett orvosaként kezd törleszteni a karmának. Eközben a maffiavezérek háborúznak a telepben rejlő drog- és szexipari potenciál miatt, s a generációk óta tartó konfliktust természetesen csak egy fehér férfi tudja megoldani.

Ilyesmivel tényleg ritkán foglalkoznak a nyugati filmek. Azt túlzás lenne állítani, hogy a Sántárám csak kihasználja a jelenséget a sikeréhez, sőt majdhogynem mélységében igyekszik foglalkozni vele, de a nagyotmondásra támasztott igénye azért komolyabb. A sorozat leginkább egy James Bond- vagy Nolan-film külföldi jelenetének spin-offjaként írható le, nem csak a témaválasztás és az egzotikum miatt, de azért is, mert olyan konyhafilozófiával és közhelyekkel dolgozik, amilyenekkel ott szokás hígítani a cselekményt. Ám Charlie Hunnam személye sokakat meggyőz majd a széria igazáról, és nem kell aggódnunk, az alkotók odafigyeltek, hogy a fiú ne csak szép, de Messiás-komplexusától vezérelten jó is legyen, így az értékrendünk nem tétetik próbára.