Az éhezők viadala: Futótűz

Film

Te jó ég, mi történt?! Kritikusunk megtekintette a The Hunger Games második részét, és nem menekült futva a moziból.

Nem tudom, ki hogy van vele, én inkább nézek enyhén leegyszerűsített, de itt-ott gyomorszorító tini társadalmi antiutópiát, mint teljesen kiherélt, vértelen, ám cserébe buta vámpírrománcot. Talán Orwell is kevésbé szégyellné hatását Az éhezők viadalára, mint Bram Stoker az Alkonyatéra.

false


Az éhezők viadala: Futótűz korrekt folytatása egy korrekt kalandfilmnek. Emelkednek a tétek, újabb adalékokat kapunk az előző epizódban már megismert univerzumhoz (ami Az éhezők viadala esetében elég jól felépített és fantáziadús), ráadásul a hót szimplának, de szerethetőnek megírt hősök sem romlottak el útközben. Ami némileg nehezítheti a megértést, hogy a film túlzottan is épít az előző rész ismeretére.

Kalandfilmhez képest az akció felvezetése meglehetősen lassan csordogál: az érzelmi harapófogóba került és közben az álságos média által is szorongatott Katniss szenvelgéseit vagyunk kénytelenek végignézni. Némelyik jelenet erősen giccsbe hajlik, amit csak fokoz a hollywoodi blockbusterek örök betegsége, a filmzene krónikus agyonhasználása, ám végül is sikerül egy elég hiteles, többszörös dilemmarendszert felépíteni a lány köré.

false

Katniss nem egy túlárnyalt figura, de Jennifer Lawrence képes életet lehelni belé, és olyan dinamizmussal és tűzzel eljátszani, ami valóban a film motorjává teszi a főhőst. Lawrence remekül működik a csillogó, művi médiahajcihőbe belekényszerített nyers vadócként, aki egyetlen szemöldökráncolással teszi idézőjelbe az egész felhajtást. Olyan főhős, akiről elhisszük, hogy egy lázadás ikonjává válik. A többi mellékszereplő (Woody Harrelson, Philip Seymour Hoffman, Stanley Tucci, Lenny Kravitz) is csak használ a filmnek, kivéve a rettentően ciki Donald Sutherlandet és az ő félelmetesnek szánt szemmeresztéseit.

A film szimbólumrendszere és utalásai (a hatalom fasisztoid jelképei és az ellenállás titkos/tiltott motívumai) néhol túl szájbarágósak, de ez talán egy tiniknek szóló film esetén megbocsátható. Lehet, hogy nem tudatosan, de a viadal rítusai és a versenyzők fegyverei is bizonyos kultúrtörténeti hagyományokhoz kapcsolják a sztorit. Morális és pszichológiai dilemmák felvetésére ad lehetőséget az is, hogy Katniss a viadal során kénytelen csapatban dolgozni. A film általában is sokat foglalkozik a közösséghez tartozással, mely az egyetlen megoldásként jelenik meg a zsarnoksággal szemben, és nagyon amerikai ideát sugall. A viadal akciói most is rendben vannak, és akad egy-két kimondottan nyugtalanító próbatétel is. Kicsit több a vér, kevesebb a kamerarángatás, ám elég kurta-furcsa a zárlat. Nem vagyunk érte túl büszkék magunkra, de várjuk az újabb folytatást.

Figyelmébe ajánljuk

Ungvári Tamás: A dandyt elfogadom

  • Urfi Péter

Teljesen legális, belügyi bárcával vártak a legszebb lányok – dicsekedett az író, fordító majd' tíz évvel ezelőtt, amikor egy fotó történetét is alaposan körbejárta Urfi Péter kérdésére. Idézzük fel az Ungvári Tamással készült interjút egy 2016-os lapszámból!

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.