Az éhezők viadala: Futótűz

Film

Te jó ég, mi történt?! Kritikusunk megtekintette a The Hunger Games második részét, és nem menekült futva a moziból.

Nem tudom, ki hogy van vele, én inkább nézek enyhén leegyszerűsített, de itt-ott gyomorszorító tini társadalmi antiutópiát, mint teljesen kiherélt, vértelen, ám cserébe buta vámpírrománcot. Talán Orwell is kevésbé szégyellné hatását Az éhezők viadalára, mint Bram Stoker az Alkonyatéra.

false


Az éhezők viadala: Futótűz korrekt folytatása egy korrekt kalandfilmnek. Emelkednek a tétek, újabb adalékokat kapunk az előző epizódban már megismert univerzumhoz (ami Az éhezők viadala esetében elég jól felépített és fantáziadús), ráadásul a hót szimplának, de szerethetőnek megírt hősök sem romlottak el útközben. Ami némileg nehezítheti a megértést, hogy a film túlzottan is épít az előző rész ismeretére.

Kalandfilmhez képest az akció felvezetése meglehetősen lassan csordogál: az érzelmi harapófogóba került és közben az álságos média által is szorongatott Katniss szenvelgéseit vagyunk kénytelenek végignézni. Némelyik jelenet erősen giccsbe hajlik, amit csak fokoz a hollywoodi blockbusterek örök betegsége, a filmzene krónikus agyonhasználása, ám végül is sikerül egy elég hiteles, többszörös dilemmarendszert felépíteni a lány köré.

false

Katniss nem egy túlárnyalt figura, de Jennifer Lawrence képes életet lehelni belé, és olyan dinamizmussal és tűzzel eljátszani, ami valóban a film motorjává teszi a főhőst. Lawrence remekül működik a csillogó, művi médiahajcihőbe belekényszerített nyers vadócként, aki egyetlen szemöldökráncolással teszi idézőjelbe az egész felhajtást. Olyan főhős, akiről elhisszük, hogy egy lázadás ikonjává válik. A többi mellékszereplő (Woody Harrelson, Philip Seymour Hoffman, Stanley Tucci, Lenny Kravitz) is csak használ a filmnek, kivéve a rettentően ciki Donald Sutherlandet és az ő félelmetesnek szánt szemmeresztéseit.

A film szimbólumrendszere és utalásai (a hatalom fasisztoid jelképei és az ellenállás titkos/tiltott motívumai) néhol túl szájbarágósak, de ez talán egy tiniknek szóló film esetén megbocsátható. Lehet, hogy nem tudatosan, de a viadal rítusai és a versenyzők fegyverei is bizonyos kultúrtörténeti hagyományokhoz kapcsolják a sztorit. Morális és pszichológiai dilemmák felvetésére ad lehetőséget az is, hogy Katniss a viadal során kénytelen csapatban dolgozni. A film általában is sokat foglalkozik a közösséghez tartozással, mely az egyetlen megoldásként jelenik meg a zsarnoksággal szemben, és nagyon amerikai ideát sugall. A viadal akciói most is rendben vannak, és akad egy-két kimondottan nyugtalanító próbatétel is. Kicsit több a vér, kevesebb a kamerarángatás, ám elég kurta-furcsa a zárlat. Nem vagyunk érte túl büszkék magunkra, de várjuk az újabb folytatást.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.