Az éhezők viadala: Futótűz

Film

Te jó ég, mi történt?! Kritikusunk megtekintette a The Hunger Games második részét, és nem menekült futva a moziból.

Nem tudom, ki hogy van vele, én inkább nézek enyhén leegyszerűsített, de itt-ott gyomorszorító tini társadalmi antiutópiát, mint teljesen kiherélt, vértelen, ám cserébe buta vámpírrománcot. Talán Orwell is kevésbé szégyellné hatását Az éhezők viadalára, mint Bram Stoker az Alkonyatéra.

false


Az éhezők viadala: Futótűz korrekt folytatása egy korrekt kalandfilmnek. Emelkednek a tétek, újabb adalékokat kapunk az előző epizódban már megismert univerzumhoz (ami Az éhezők viadala esetében elég jól felépített és fantáziadús), ráadásul a hót szimplának, de szerethetőnek megírt hősök sem romlottak el útközben. Ami némileg nehezítheti a megértést, hogy a film túlzottan is épít az előző rész ismeretére.

Kalandfilmhez képest az akció felvezetése meglehetősen lassan csordogál: az érzelmi harapófogóba került és közben az álságos média által is szorongatott Katniss szenvelgéseit vagyunk kénytelenek végignézni. Némelyik jelenet erősen giccsbe hajlik, amit csak fokoz a hollywoodi blockbusterek örök betegsége, a filmzene krónikus agyonhasználása, ám végül is sikerül egy elég hiteles, többszörös dilemmarendszert felépíteni a lány köré.

false

Katniss nem egy túlárnyalt figura, de Jennifer Lawrence képes életet lehelni belé, és olyan dinamizmussal és tűzzel eljátszani, ami valóban a film motorjává teszi a főhőst. Lawrence remekül működik a csillogó, művi médiahajcihőbe belekényszerített nyers vadócként, aki egyetlen szemöldökráncolással teszi idézőjelbe az egész felhajtást. Olyan főhős, akiről elhisszük, hogy egy lázadás ikonjává válik. A többi mellékszereplő (Woody Harrelson, Philip Seymour Hoffman, Stanley Tucci, Lenny Kravitz) is csak használ a filmnek, kivéve a rettentően ciki Donald Sutherlandet és az ő félelmetesnek szánt szemmeresztéseit.

A film szimbólumrendszere és utalásai (a hatalom fasisztoid jelképei és az ellenállás titkos/tiltott motívumai) néhol túl szájbarágósak, de ez talán egy tiniknek szóló film esetén megbocsátható. Lehet, hogy nem tudatosan, de a viadal rítusai és a versenyzők fegyverei is bizonyos kultúrtörténeti hagyományokhoz kapcsolják a sztorit. Morális és pszichológiai dilemmák felvetésére ad lehetőséget az is, hogy Katniss a viadal során kénytelen csapatban dolgozni. A film általában is sokat foglalkozik a közösséghez tartozással, mely az egyetlen megoldásként jelenik meg a zsarnoksággal szemben, és nagyon amerikai ideát sugall. A viadal akciói most is rendben vannak, és akad egy-két kimondottan nyugtalanító próbatétel is. Kicsit több a vér, kevesebb a kamerarángatás, ám elég kurta-furcsa a zárlat. Nem vagyunk érte túl büszkék magunkra, de várjuk az újabb folytatást.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.