Magyar Narancs: Mi volt nehezebb: elsüllyeszteni a hajót a Dermesztő mélységben vagy megszerezni Denzel Washingtont a 2 kaliberhez?
Baltasar Kormákur: A hajóval az volt a gáz, hogy nem akart elsüllyedni. Amikor meg mégis sikerült, akkor túl gyorsan süllyedt el. Fel kellett hozni a tengerfenékről, és újra el kellett süllyeszteni. Denzel messze nem volt ilyen problémás eset: egy kicsit masszírozni kellett a lelkét, hogy igent mondjon, de a húszmilliós gázsi megtette a magáét. Ennyi ma Denzel piaci ára; ha megjelenik valahol, az egy húszasba fáj.
| ||
MN: Izlandi pályafutásának egyik dicső állomása volt az a kocsma, amit a blurös David Albarnnal együtt üzemeltetett. Nem hiányzik?
BK: Nem. A piás napjaimnak rég leáldozott. Évekig próbáltam lejönni az ivásról, de nem könnyű úgy, hogy közben van egy kocsmád. Aztán jöttek a fiatalok, én meg úgy éreztem magam, mint egy itt ragadt őskövület. Ez segített. Albarn és én is kinőttünk a bárkorszakból. 47 éves vagyok, öt gyerekem van, vidéki magányomban élek Izlandon. És így jó.
MN: Nagy a tartozása a krimirajongók felé: a Vérvonal megrendezése után azt ígérte, lesz újabb izlandi Erlendur felügyelős krimi. Azóta hét év telt el.
BK: Tudom, ne haragudjon. Mentségemre legyen mondva, hogy a forgatókönyv készen van, nézze (a táskájából egy forgatókönyvnek látszó papírhalmot halász elő), itt van, forgatásra készen. El tudja olvasni a címet? Segítek: Kihantolt bűnök. Mindig magamnál tartom. Csak idő kérdése, mikor lesz film belőle.
MN: Most, hogy befutott Hollywoodban, nem lehet olyan nehéz összekalapozni a pénzt a kisebb, hazai projektjeire…
BK: Amióta jól megy a szekér az Államokban, itthon is fellendültek a dolgok; tető alá hoztam egy filmes és tévés dolgokkal foglalkozó meg egy speciális trükköket gyártó céget. Valami olyat próbálok építeni, mint Peter Jackson Új-Zélandon. Próbálok a helyi első filmeseken segíteni, de segítek a másodfilmeseknek is, ha tudok. Csak egyeztetni nehéz velem: most épp egy Everest című filmet forgatok Hollywoodnak.
MN: Mennyiből?
BK: Hatvanmillióból.
MN: A bizalom jele, ugye, hogy egyre drágább filmekkel kínálják meg?
BK: A Csempészek 25 millió volt, a 2 kaliber már közel járt a 60-hoz. A nagy részét a sztárok gázsija tette ki. Az Everestben végre maga a film kerül sokba, és nem a sztárok. Az Everest lesz a legnagyobb sztár.
MN: Castingolt más hegyeket is?
BK: Everest magát alakítja, de a Dolomitok néhány tehetséges hegyét is meghallgattam – lesznek jelenetek, amikor ők ugranak be.
| ||
MN: Veszélyes forgatás lesz?
BK: Nem hiszem. Az amerikaiak semmitől sem félnek annyira, mint a forgatási rizikóktól. Úgy be vagy biztosítva, hogy az anyukád sem ismerne rád. A Dermesztő mélységet soha nem forgathattam volna le Hollywoodban. Ahhoz túl sokat kellett forgatás közben a jeges óceánban tartózkodnom. Amerikában a vizes filmekre óriás víztartályok vannak. Nálunk e célból ott a jéghideg tenger. A hullámok miatt képtelenek voltunk képben tartani a főszereplőt, folyamatosan képen kívülre sodródott. Nem volt mit tenni, bementem én is. Háton úszva egyensúlyoztam a kamerával, miközben próbáltam egyszerre képen kívül is maradni és követni a hullámok közt monologizáló színészt. Kötelet kötöttünk a lábára, de így is sokszor elvitte a víz. Na, ettől kaptak volna csak gutaütést Hollywoodban. Nálunk Izlandon nincsenek kaszkadőrök; vízi mentőseink vannak, de ők csak menteni tudnak, filmezni nem. A partra vetődős jelenetet is nekem kellett előjátszanom: először engem vetettek a sziklákra a hullámok, majd amikor bebizonyosodott, hogy túl lehet élni, szóltunk a színésznek, hogy jöhet. Egy ilyen film Izlandon 3, Hollywoodban 50 millióba kerül. Szinte látom magam előtt a producerek arcát, amint előadom nekik, hogy fiúk, van egy nagyszerű tervem, hat órán át úszik egy hajótörött az óceánban… Soha többé nem állnának szóba velem.
MN: Nicolas Winding Refn mesélte, hogy Harrison Forddal tervezett egy filmet, ami másról sem szólt volna, mint a halálról, de nem lett belőle semmi, mert Ford végül nem akart meghalni.
BK: Ha ismeri Nicolast, azt is tudja, hogy a sztori fele valószínűleg kitaláció. De értem a kérdést, én viszont máshonnan közelítenék. Nincs is könnyebb, mint leszarozni Hollywoodot. Sokan vagyunk, hasonló cipőben járó filmrendezők: elértünk Hollywoodba, de a felajánlott filmek nem egészen a szájízünk szerint valók. Sokan csinálják azt, hogy igent mondanak, majd megpróbálják megcsinálni a saját filmjüket. Jön az európai művészfilmes, adnak neki egy horrorfilmet. Mit csinál erre a művészkém? Ahelyett, hogy csinálna egy tisztességes horrort, meg akarja csinálni A bal lábam 2-t. Az Everestnél nem lesz félreértés. Ez egy meghalós film lesz, s ezt már a legelején tisztáztuk.
