„Először engem” – Baltasar Kormákur filmrendező

Film

Hollywoodban Denzel Washingtont és Mark Wahlberget állította párba, hazájában pedig egy izlandi halászhajó katasztrófáját vitte színre. A Dermesztő mélységet a héten kezdik játszani a mozik. A rendezővel Skype-on beszélgettünk. (Az interjúban szereplő összegek dollárban értendők.)

Magyar Narancs: Mi volt nehezebb: elsüllyeszteni a hajót a Dermesztő mélységben vagy megszerezni Denzel Washingtont a 2 kaliberhez?

Baltasar Kormákur: A hajóval az volt a gáz, hogy nem akart elsüllyedni. Amikor meg mégis sikerült, akkor túl gyorsan süllyedt el. Fel kellett hozni a tengerfenékről, és újra el kellett süllyeszteni. Denzel messze nem volt ilyen problémás eset: egy kicsit masszírozni kellett a lelkét, hogy igent mondjon, de a húszmilliós gázsi megtette a magáét. Ennyi ma Denzel piaci ára; ha megjelenik valahol, az egy húszasba fáj.

false

MN: Izlandi pályafutásának egyik dicső állomása volt az a kocsma, amit a blurös David Albarnnal együtt üzemeltetett. Nem hiányzik?

BK: Nem. A piás napjaimnak rég leáldozott. Évekig próbáltam lejönni az ivásról, de nem könnyű úgy, hogy közben van egy kocsmád. Aztán jöttek a fiatalok, én meg úgy éreztem magam, mint egy itt ragadt őskövület. Ez segített. Albarn és én is kinőttünk a bárkorszakból. 47 éves vagyok, öt gyerekem van, vidéki magányomban élek Izlandon. És így jó.

MN: Nagy a tartozása a krimirajongók felé: a Vérvonal megrendezése után azt ígérte, lesz újabb izlandi Erlendur felügyelős krimi. Azóta hét év telt el.

BK: Tudom, ne haragudjon. Mentségemre legyen mondva, hogy a forgatókönyv készen van, nézze (a táskájából egy forgatókönyvnek látszó papírhalmot halász elő), itt van, forgatásra készen. El tudja olvasni a címet? Segítek: Kihantolt bűnök. Mindig magamnál tartom. Csak idő kérdése, mikor lesz film belőle.

MN: Most, hogy befutott Hollywoodban, nem lehet olyan nehéz összekalapozni a pénzt a kisebb, hazai projektjeire…

BK: Amióta jól megy a szekér az Államokban, itthon is fellendültek a dolgok; tető alá hoztam egy filmes és tévés dolgokkal foglalkozó meg egy speciális trükköket gyártó céget. Valami olyat próbálok építeni, mint Peter Jackson Új-Zélandon. Próbálok a helyi első filmeseken segíteni, de segítek a másodfilmeseknek is, ha tudok. Csak egyeztetni nehéz velem: most épp egy Everest című filmet forgatok Hollywoodnak.

MN: Mennyiből?

BK: Hatvanmillióból.

MN: A bizalom jele, ugye, hogy egyre drágább filmekkel kínálják meg?

BK: A Csempészek 25 millió volt, a 2 kaliber már közel járt a 60-hoz. A nagy részét a sztárok gázsija tette ki. Az Everestben végre maga a film kerül sokba, és nem a sztárok. Az Everest lesz a legnagyobb sztár.

MN: Castingolt más hegyeket is?

BK: Everest magát alakítja, de a Dolomitok néhány tehetséges hegyét is meghallgattam – lesznek jelenetek, amikor ők ugranak be.

false

MN: Veszélyes forgatás lesz?

BK: Nem hiszem. Az amerikaiak semmitől sem félnek annyira, mint a forgatási rizikóktól. Úgy be vagy biztosítva, hogy az anyukád sem ismerne rád. A Dermesztő mélységet soha nem forgathattam volna le Hollywoodban. Ahhoz túl sokat kellett forgatás közben a jeges óceánban tartózkodnom. Amerikában a vizes filmekre óriás víztartályok vannak. Nálunk e célból ott a jéghideg tenger. A hullámok miatt képtelenek voltunk képben tartani a főszereplőt, folyamatosan képen kívülre sodródott. Nem volt mit tenni, bementem én is. Háton úszva egyensúlyoztam a kamerával, miközben próbáltam egyszerre képen kívül is maradni és követni a hullámok közt monologizáló színészt. Kötelet kötöttünk a lábára, de így is sokszor elvitte a víz. Na, ettől kaptak volna csak gutaütést Hollywoodban. Nálunk Izlandon nincsenek kaszkadőrök; vízi mentőseink vannak, de ők csak menteni tudnak, filmezni nem. A partra vetődős jelenetet is nekem kellett előjátszanom: először engem vetettek a sziklákra a hullámok, majd amikor bebizonyosodott, hogy túl lehet élni, szóltunk a színésznek, hogy jöhet. Egy ilyen film Izlandon 3, Hollywoodban 50 millióba kerül. Szinte látom magam előtt a producerek arcát, amint előadom nekik, hogy fiúk, van egy nagyszerű tervem, hat órán át úszik egy hajótörött az óceánban… Soha többé nem állnának szóba velem.

MN: Nicolas Winding Refn mesélte, hogy Harrison Forddal tervezett egy filmet, ami másról sem szólt volna, mint a halálról, de nem lett belőle semmi, mert Ford végül nem akart meghalni.

BK: Ha ismeri Nicolast, azt is tudja, hogy a sztori fele valószínűleg kitaláció. De értem a kérdést, én viszont máshonnan közelítenék. Nincs is könnyebb, mint leszarozni Hollywoodot. Sokan vagyunk, hasonló cipőben járó filmrendezők: elértünk Hollywoodba, de a felajánlott filmek nem egészen a szájízünk szerint valók. Sokan csinálják azt, hogy igent mondanak, majd megpróbálják megcsinálni a saját filmjüket. Jön az európai művészfilmes, adnak neki egy horrorfilmet. Mit csinál erre a művészkém? Ahelyett, hogy csinálna egy tisztességes horrort, meg akarja csinálni A bal lábam 2-t. Az Everestnél nem lesz félreértés. Ez egy meghalós film lesz, s ezt már a legelején tisztáztuk.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.