tévésmaci

Fókák a pajzson

  • tévésmaci
  • 2023. július 19.

Film

Amikor Sztupa és Troché együtt mozogtak a Vadakkal, a világ épp a cseppmedvékért aggódott, fogyott az élőhelyük, az ember pedig kizsákmányolta őket.

A cseppmedve ugyan kicsi volt a nagy medvékhez képest, de korántsem annyira, mint azt a neve sugallta, ráadásul korántsem volt veszélytelen. Igazi ragadozó volt, csak nem különösebben izgatta a ragadozás. Ha ragadozni kellett, hát, némi ímmel-ámmal, bár korántsem ügyetlenül ragadozott, s azzal le is tudta a dolgot; a fennmaradást, a fajfenntartást inkább a természetre bízta – arra az áldott jó saját természetére. Mert a cseppmedve csak egy dolgot szeretett igazán, gúlába állni a sajátjaival. Ha kiálltak egy jó gúlát (minél magasabb, annál jobb jelszóval), utána lehetett, hovatovább kellett (a Vadak úgy mondták, kelletett, tán a rím miatt, lehetett/kelletett) menni dugni is, a dugás után meg nagy ebéd jött, mert már a gúlában eléheztek. S épp ez a kétségtelenül hedonista életmód jelentette a legnagyobb veszélyt a cseppmedvékre, akik valószínűleg a testalkatukról kapták ezt az elég hülye csengésű nevet. A cseppalak, a keskeny váll, nagy valag (ezt is a Vadak mondták a rím miatt: alak/valag) bár elsőre ellentmondott a gúlaállítás alapvető követelményeinek, oda épp széles váll kell, hinné az ember, hogy kényelmesen megálljon rajta a szaktárs. De nem, mert a cseppmedvéknek módszerük volt, mellyel a kígyóvállon is úgy álltak (a nyakukban egy másik cseppmedvével), mint a cövek. Ezért párszor ki is próbálták a gúlát igazi kígyókkal, vegyes csapatban, ám ilyenkor az volt a probléma, hogy a kígyók csak a kígyóbűvölők sípjára méltóztattak felegyenesedni, a cseppmedvék meg minden zenét utáltak, leszámítva tán Waylon Jenningsét. Úgyhogy a kígyóvállú cseppmedvéknek bele kellett törődniük, hogy csak magukban gúlázzanak az I’m a Ramblin’ Manre. Sztupának és Trochénak pont ez kellett, de a Vadak mást gondoltak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.