Film

Az én háborúm

  • borz
  • 2016. december 3.

Film

Nagyon személyes, nagyon szomorú visszatekintés a délszláv háborúkra. A boszniai szerb rendező nagyon fiatalon, pályakezdő újságíróként menekült Hollandiába a konfliktus kezdetén, és a nyugati sajtóból, kvázi idegen szemmel követte az eseményeket. Dayton után visszament forgatni a szétlőtt Szarajevóba, majd haditudósító lett az újabb, koszovói háborúban. Amikor nyári vakációra viszi a Hollandiában született kisfiát az apja falujába, úgy dönt, hogy ő most pedig feltárja az ellenségeskedés okait, felkeresi és kifaggatja a rokonait, a régi barátokat, egy asztalhoz ültet szerbet és bosnyákot, hadd mondja el mindenki a maga történetét, a maga verzióját a történtekről.

A némileg naiv terv hamvába hal, ki eltűnt, ki meghalt, és aki túlélte, inkább nem akar beszélni róla. A családi vitákból, kényszeredett mondatokból, elejtett megjegyzésekből az derül ki, hogy az egész jugoszláv idill a békében élő nemzetiségekkel, vegyes házasságokkal és meghaladott nacionalizmusokkal rohadt nagy hazugság volt, amelynek a takarásában mindenki dédelgette a nemzete sérelmeit és roppant dicső múltját, ápolta keresztény/muzulmán vallása gyökérzetét, és csak arra várt, hogy végre az lehessen, aki. A bőséges vérontás nem oldott meg semmit, sőt új sérelmeket szerzett, és csak a külső beavatkozás meg a fáradtság vetett véget neki – átmenetileg. Jugoszlávia szétszakadt, de úgy tűnik, még mindig nem eléggé. Lidija Zelović lelkes igazságkeresésének is vége szakad, amikor ráhívják a rendőrséget, beviszik, és örülhet, hogy ép bőrrel megúszta.

A filmjét nézhetjük úgy is, mint nagyon személyes, nagyon szomorú előretekintést a következő háborúkra.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.