Claude Miller volt olyan szíves, és készített egy filmet Francois Mauriac magyarul A méregkeverő címen megjelent regényéből, amely mindent megmutat, amit más filmek nem. Mi történik egy házasságban, amikor nem történik semmi filmre való? Milyen az, amikor az asszony csak ül otthon, és unatkozik? Persze a veszekedéseket, a nagy fordulópontokat ismerjük más filmekből, de azt nem, amikor a nő közömbösen dohányzik, a férfi meg érdektelen sztorikat mesél a vadászidényről. Milyen az élet egy szerelmi vallomás előtt, és milyen utána?
Filmtörténeti kuriózumnak mindez remekül megállja a helyét; ez után tényleg nincs mit kérdezni, legfeljebb a vécéhasználati szokások maradtak ki ezúttal is, de hátha lesz második rész. Abban a kevés időben viszont, amíg még nem a vitrinben, hanem a vásznon látható a nagy mű, mégiscsak hiányzik az a pár jelenet is, amit olyan érzékletesen és olyan illedelmes távolságból megkerült a rendező: a hullámhegyek meg a hullámvölgyek az unottan csendes állóvíz helyett.
Persze a művelt közönségen nem lehet kifogni: ha olvasott valaha francia irodalmat, legalább a kötelezőket, tudja ő ennyiből is, hogy ez egy egzisztencialista, sőt kis híján feminista sorstörténet, meg Audrey Tautou is van olyan jó színész, hogy négy lapos pillantásba belesűrítse a teljes Bovarynét. Olyan ez a film így, mint egy keresztrejtvény: ők megadtak pár betűt a szóból, s nekünk innen már könnyű kitalálni, hogy melyikből. Ha megadták volna a többi betűt is - mint kifejtett motivációk, megformált érzelmi reakciók, logikus összefüggések az események láncolatában -, abban mi lett volna a kihívás?
Forgalmazza a Vertigo Média Kft.
