Film

Az izgalmak ártalmasságáról

Claude Miller: Tékozló szív

  • Kovács Bálint
  • 2013. október 5.

Film

Ha az ember túl sok filmet néz, egy idő után elkezdi foglalkoztatni mindaz, ami nem látható a vásznon: mikor esznek a földet megmentő hősök a többnapos hajsza alatt? Soha nem kell vécére menniük? És honnan szerzi azt a sok fegyvert, álkulcsot vagy hamis igazolványt a főszereplővé váló hétköznapi ember?

Claude Miller volt olyan szíves, és készített egy filmet Francois Mauriac magyarul A méregkeverő címen megjelent regényéből, amely mindent megmutat, amit más filmek nem. Mi történik egy házasságban, amikor nem történik semmi filmre való? Milyen az, amikor az asszony csak ül otthon, és unatkozik? Persze a veszekedéseket, a nagy fordulópontokat ismerjük más filmekből, de azt nem, amikor a nő közömbösen dohányzik, a férfi meg érdektelen sztorikat mesél a vadászidényről. Milyen az élet egy szerelmi vallomás előtt, és milyen utána?

Filmtörténeti kuriózumnak mindez remekül megállja a helyét; ez után tényleg nincs mit kérdezni, legfeljebb a vécéhasználati szokások maradtak ki ezúttal is, de hátha lesz második rész. Abban a kevés időben viszont, amíg még nem a vitrinben, hanem a vásznon látható a nagy mű, mégiscsak hiányzik az a pár jelenet is, amit olyan érzékletesen és olyan illedelmes távolságból megkerült a rendező: a hullámhegyek meg a hullámvölgyek az unottan csendes állóvíz helyett.

Persze a művelt közönségen nem lehet kifogni: ha olvasott valaha francia irodalmat, legalább a kötelezőket, tudja ő ennyiből is, hogy ez egy egzisztencialista, sőt kis híján feminista sorstörténet, meg Audrey Tautou is van olyan jó színész, hogy négy lapos pillantásba belesűrítse a teljes Bovarynét. Olyan ez a film így, mint egy keresztrejtvény: ők megadtak pár betűt a szóból, s nekünk innen már könnyű kitalálni, hogy melyikből. Ha megadták volna a többi betűt is - mint kifejtett motivációk, megformált érzelmi reakciók, logikus összefüggések az események láncolatában -, abban mi lett volna a kihívás?

Forgalmazza a Vertigo Média Kft.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.