Film

Az izgalmak ártalmasságáról

Claude Miller: Tékozló szív

  • Kovács Bálint
  • 2013. október 5.

Film

Ha az ember túl sok filmet néz, egy idő után elkezdi foglalkoztatni mindaz, ami nem látható a vásznon: mikor esznek a földet megmentő hősök a többnapos hajsza alatt? Soha nem kell vécére menniük? És honnan szerzi azt a sok fegyvert, álkulcsot vagy hamis igazolványt a főszereplővé váló hétköznapi ember?

Claude Miller volt olyan szíves, és készített egy filmet Francois Mauriac magyarul A méregkeverő címen megjelent regényéből, amely mindent megmutat, amit más filmek nem. Mi történik egy házasságban, amikor nem történik semmi filmre való? Milyen az, amikor az asszony csak ül otthon, és unatkozik? Persze a veszekedéseket, a nagy fordulópontokat ismerjük más filmekből, de azt nem, amikor a nő közömbösen dohányzik, a férfi meg érdektelen sztorikat mesél a vadászidényről. Milyen az élet egy szerelmi vallomás előtt, és milyen utána?

Filmtörténeti kuriózumnak mindez remekül megállja a helyét; ez után tényleg nincs mit kérdezni, legfeljebb a vécéhasználati szokások maradtak ki ezúttal is, de hátha lesz második rész. Abban a kevés időben viszont, amíg még nem a vitrinben, hanem a vásznon látható a nagy mű, mégiscsak hiányzik az a pár jelenet is, amit olyan érzékletesen és olyan illedelmes távolságból megkerült a rendező: a hullámhegyek meg a hullámvölgyek az unottan csendes állóvíz helyett.

Persze a művelt közönségen nem lehet kifogni: ha olvasott valaha francia irodalmat, legalább a kötelezőket, tudja ő ennyiből is, hogy ez egy egzisztencialista, sőt kis híján feminista sorstörténet, meg Audrey Tautou is van olyan jó színész, hogy négy lapos pillantásba belesűrítse a teljes Bovarynét. Olyan ez a film így, mint egy keresztrejtvény: ők megadtak pár betűt a szóból, s nekünk innen már könnyű kitalálni, hogy melyikből. Ha megadták volna a többi betűt is - mint kifejtett motivációk, megformált érzelmi reakciók, logikus összefüggések az események láncolatában -, abban mi lett volna a kihívás?

Forgalmazza a Vertigo Média Kft.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.