tévésmaci

Ruca, ruca

  • tévésmaci
  • 2013. október 5.

Film

Amikor Sztupa és Troché megálltak a sorompónál, a kocsisor reménytelenül hosszúnak látszott. Sztupa leállította a motort, hátradőlt, s lehunyta a szemét. Troché türelmetlenül körbepillantott, de azonmód meg is akadt a szeme valamin. A vasúti pályát szegélyező sűrű fasor (nyár volt, a lombok teljes erejükből bokrosodtak) egy helyütt foghíjasnak mutatta magát, tán két fa hiányozhatott, de lehetett az három is. Megcsillant az egyik sínszál, Troché le sem vette onnan a tekintetét: várta a vonatot.

Mondd meg nekem, Sztupa, szoktad nézni a vonatokat? Hallgatás volt a felelet, alvás látszatát keltő szuszogás. Mert én szoktam nézni őket, jönnek-mennek, viszik az embereket ide-oda, s olyankor felmerül bennem, hogy én miért nem megyek sehova. Hideg téli éjszakákon miért nem visz egy túlfűtött szerelvény valami távoli kisvárosba, ahol kis papírcetlire firkantott cím alapján keresném szállásomat, megszólítván azt a csekély számú csellengőt, akit még az utcákon, tereken találok. Miért nem megyek a forró nyári napok tikkasztó szárazságában át a másik faluba gyalog, hogy ott felszállhassak a délutáni személyre, ami bevinne a megyeszékhelyre, ahol úsznék egyet a lassanként kiürülő strandon, talán ennék is valamit, de sietve, hogy még elkapjam az estit vissza. Miért nem szállok fel reggelente a helyiérdekűre, hogy vigyen be a munkába? Lassan már a szagát is elfelejtem az ilyesmiknek, nyisd ki a szemedet, Sztupa, és szegezd te is a fák közötti hasadékra, mert most már mindjárt kell jönnie a vonatnak, mindenféle népekkel a kupékban, akik tartanak valahová. Mi pedig itt ülünk ebben a személygépkocsiban, s nem tartunk sehová. Megyünk, elintézünk valamit, ami nélkülünk nem is létezne, vagy ha mégis létezne, egyszerűen figyelembe sem kéne venni, mert annyira ismerős, annyira természetes, hogy tökéletesen hiányzik belőle bárminemű feszültség. Nem fázol, és nem izzadsz tőle, s itt van karnyújtásnyira, csak autóba kell érte ülni, de akár oda is sétálhatnál hozzá, s meg is simogathatnád, mint egy szappanbuborékot. Figyeld, Sztupa, mindjárt jön a vonat, én már hallom, hogy zakatol a távolban, azonnal itt van. A tévé van itt, vaz.

Pénteken (6-án) mielőtt elregélném, hogy az RTL Klub előmerészkedik a Coolról a Kemény motorosokra keresztelt Sons of Anarchyval, szólnék Magyarország sportnagyhatalmi státuszáról, mert azt még csak beemelem valahogy, hogy a nemzeti főadó este a Románia-Magyarország labdarúgó-mérkőzést közvetíti, ez a szokás, rendben. De az már tényleg röhejes egy kicsit, hogy a Sportklub előtte leadja a Kazahsztán-Feröer (tudják, azok a szigetecskék, balra fönt) összecsapást, mi van itt? Melyiktől akarunk egy marék kavicsot?

Szombaton este kilenctől Humphrey Bogart megküzd a bűnözőkkel A máltai sólyomért. Tíz előtt kezdődik a Red az RTL Klubon, ez az a marhaság, amiben kiérdemesült titkos ügynökök és világsztárok állnak össze egy utolsó nagy balhéra, aminek a folytatását, az utolsó utáni nagy bulit most adják épp a mozik véletlenül. De ha már így szóba jött a Red, az én kedvencem a Reds, az megvan belőle, amikor Warren Beatty elénekelteti a komcsikkal az Internacionálét? Nincs? Nézzék meg, király! Még szerelmeskednek is benne, mert a komcsik olyanok.

Vasárnap két gengszterfilm, előbb fél kilenckor a Dunán a Napló gyermekeimnek, tíz előtt meg a Cinemaxon a Gotti.

Hétfőn adásszünetet tartunk, mi, vörösök.

Kedden A vágy villamosa röpít minket egyenest New Orleansba, az ott játszódó dolgok közül persze a Treme sokkal jobb, tényleg, az milyen lenne, ha Wendell Pierce adná Stanley Kowalskit? Kim Dickens simán elmenne Blanche-nak, és ki sem kéne mozdulniuk a stúdióból.

Szerdán Volt egyszer egy Közép-Anglia Shane Meadowstól, a This is England atyjától Bobby Carlyle-lal, ugyancsak a Cinemaxon, kilenc előtt. Éjfél után pedig a Felelős felnőtt c. tévéfilm mindkét részét leadja a csatorna, mely szerzeményben Dominic West hendikepes sorozatgyilkost ad, minimum hátborzongatóan. Háromig lehet nézni. De tévézni azonban még ennek dacára is molto snasszó.

Neked ajánljuk