"Az LSD én vagyok" – Alejandro Jodorowsky filmrendező

  • - köves -
  • 2014. január 1.

Film

December 22-én a szellemét idézik meg az Átrium Film-Színházban, január 2-től pedig maratoni vetítés kezdődik a filmjeiből. A filmes pszichedélia 83 éves királyát Párizsban értük el telefonon.

Magyar Narancs: Miután megnézte A vakond című filmjét, John Lennon megdobta egymillió dollárral. Hogy történt?

Alejandro Jodorowsky: Lennon felhívta a Beatles menedzserét, Allen Kleint, hogy utaljon nekem egymilliót. Klein pedig utalt - ez a tranzakció rövid története.

false

MN: Lennon hol látta a filmet?

AJ: Az Elginben. Ez volt az a New York-i mozi, ami az éjféli vetítéseivel vált híressé. Kultfilmeket adtak éjfélkor. A vakond volt az első nagy midnight movie őrület. Két évig adták, mindennap éjfélkor. Találkoztam is Johnnal és persze Yoko Onóval is. A vakond rock 'n' roll körökben szinte kötelező volt. A film is és én is látványosság lettünk - még George Harrison bulijára, a Banglades megsegítésére szervezett híres segélykoncertre is meghívtak. Kézről kézre adogattak, mint valami hőst. Aztán jött az egymillió dolláros ajánlat. A legjobb az volt benne, hogy semmiféle megkötés nem volt; azt csinálhattam, amit akartam. Így is tettem: leforgattam A szent hegyet.

MN: Hiába adott egymilliót, Kleinnel hamarosan összetűzésbe került...

AJ: Leszerződtem vele, hogy megrendezek egy erotikus filmet, az O történetét. Mire elérkezett az idő, nekem valahogy már nem fűlött a fogam ehhez a mazochista meséhez. Egészen Franciaországig menekültem, hogy ne kelljen megrendeznem. Örökre elástam magam Kleinnél.

MN: Használt tudatmódosító szereket, például LSD-t a filmjei készítése során?

AJ: Minek kellett volna nekem LSD, amikor én magam vagyok az LSD. Mármint a filmjeim. Jó, azért egyszer belekóstoltam, még A szent hegy forgatása előtt. Egy New York-i guru vezényelte le az aktust. És egyszer megpróbálkoztam a hallucinogén gombával.

MN: Jó volt?

AJ: Szép volt, jó volt, de egyszer elég volt. Nagy felfedező túrát tettem az agyamban. De szerencsére elég aktív a fantáziám, úgyhogy nincs szükségem külső segítségre.

MN: Kis híján filmet csinált Frank Herbert sci-fijéből, a Dűnéből. Sokban különbözött volna a David Lynch-féle változattól?

false

AJ: Nemrég egy egész dokumentumfilm tárgyalta az esetet. Kétórás a film; a válaszom is kétórás lenne, ha most belekezdenék. Az én verzióm semmiben sem hasonlított volna Lynchéhez. Az övé egy nagy kalap szar volt. De nem az ő lelkén szárad, hanem a producerén, Dino DeLaurentisén. DeLaurentis egy bűnöző.

MN: Igaz, hogy Salvador Dalí is játszott volna a Dűnéjében?

AJ: Alá is írta a szerződést. Persze az egészben csakis a lóvé érdekelte. 100 ezer dollárt akart, méghozzá óránként. Belementem. Azt terveztem, hogy pont egy órát fogom foglalkoztatni.

MN: Néhány éve még egy metafizikus gengszterfilmként aposztrofált filmen, a King Shoton dolgozott, ám az is meghiúsult, noha David Lynch volt a producere. Miről szólt volna?

AJ: Nem tudom.

MN: Az meg hogy lehet?

AJ: Nem kell mindig tudnom, mit fogok csinálni. Csak elkezdem, és csinálom.

MN: Értem. Azért forgatókönyve csak volt?

AJ: Volt egy, igen. Azt hiszem, hibát követtem el azzal, hogy sztárokkal akartam forgatni. Marilyn Manson játszott volna benne, és még jó néhányan. De sztárokkal forgatni tiszta időpocsékolás. Főleg, ha a végén nem is lesz film belőle. Pedig hárommillió dollárból megcsináltam volna.

MN: Képregényalkotóként is aktív. Most min dolgozik?

AJ: Hét képregényen hét különböző rajzolóval. Az egyik a The Incal című képregényem folytatása lesz.

false

MN: Luc Bessont azzal vádolta, hogy Az ötödik elem a The Incal koppintása. Be is perelte.

AJ: Kevés emberben van meg a tehetség, a többség csak koppint és utánoz. Ez az igazság. Nem igazán repestem az örömtől, amikor viszontláttam a saját dolgaimat Besson filmjében.

MN: Ön koppintott valaha is valakitől?

AJ: Soha. Jodorowsky csakis Jodorowsky világában mozog.

MN: Kidolgozott egy terápiás gyógymódot, a pszichomágiát. Hogyan működik?

AJ: Olyan ez, mintha azt kérdezné Freudtól, mondja, kedves Sigmund, mi a csoda ez a pszichoanalízis? Ja, hogy írt róla húsz könyvet! Én három könyvet írtam a pszichomágiáról. Olvassa csak el őket!

MN: Igaz, hogy párizsi kávézókban tart órákat?

AJ: Így van, van is egy igen alkalmas hely, közel a lakásomhoz. Az órák ingyenesek, a tulaj meg örül, mert jól fogy a kávé. A tarot olvasásával kezdek, de ha épp nem érek rá, mert forgatok, a tanítványom ugrik be helyettem.

Névjegy


false

Alejandro Jodorowsky Chilében született, Párizsban kegyetlen színházat csinált, Mexikóban pedig filmeket. A vakonddal feltalálta a metafizikus westernt - több se kell Warholnak, Lennonnak és New York pszichedéliára éhes művészvilágának, hogy a vállukra emeljék a címszereplő El Topót el is játszó rendezőt. Véres western és zen buddhizmus, Biblia és avantgárd - Jodorowsky megütötte a főnyereményt. És megütötte másodszor is - A szent hegy érthetetlen nagysága előtt az is leborult, aki A vakond előtt csak fél térdre ereszkedett. A borulás azóta is tart, habár a mesternek számos nagyszabású dolog nem jött össze. De fél év múlva új filmet forgat: "Ha az utolsó filmem, a La danza de la realidad sok pénzt hoz, Párizsban forgatunk. Ha csak feleannyit, akkor Mexikóban. Ha semennyit se, akkor Chilében."

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.