Szexfüggők a vásznon – Vágyak szerelmesei

  • 2014. január 2.

Film

Mától vetítik a mozik Stuart Blumberg filmjét Mark Ruffalóval, Tim Robbinsszal és Gwyneth Paltrow-val a főszerepben. Kritika.

Ez a tisztes, ám nem különösebben ambiciózus mű a függős filmek zsánerének egy újabb példánya. Van benne sok visszaigazolható tapasztalat, kimondott igazság, és néma, összeszorított fogú küzdelem a film kisember hőseiben élő pusztító késztetésekkel. Gondosan felépített szituációk, kidolgozott alakítások, a (strasbergi) Módszer megdicsőülése. Párhuzamos, mégis összefüggő sorsokban megnyilvánuló tanulságok: amikor a Gyógyulási Metódust kidolgozó segítő élete omlik össze és a reménytelen sorstárs előtt csillan fel a gyógyulás lehetősége. Számos értékelhető erény egy működőképes amerikai független filmben – amelynek erényei mégis akkor válnak egyértelművé, ha inkább terápiás útmutatásnak tekintjük.

false

 

Ezúttal nem alkoholisták vagy drogosok túlontúl jól ismert erőfeszítéseit kell végignézzük, hanem a szexfüggőségről derül ki, hogy távolról sem valami különleges perverzió, hanem részben genetikai okokra is visszavezethető hajlam, részben a fogyasztói társadalomban piedesztálra emelt tulajdonságokkal való reflektálatlan azonosulás. Ma vonzónak, sőt kihívónak, hódítónak lenni nemcsak kívánatosnak tartott állapot és tulajdonság, de egyenértékű a sikeres életről széles körben elfogadott képpel. Ki ne látná az ez irányú kényszeresség átütő sikerét abban, ahogy popsztárok, filmszínészek s egyéb, csupán gátolatlan egójuk és botrányaik miatt címlapra kerülő celebek szolgálnak viszonyítási pontként tömegek számára? A Vágyak szerelmesei hősei tehát olyasvalamitől szenvednek, ami bizonyos kontextusban akár kívánatosnak is számít. Már az is lépés a gyógyulás felé, hogy egyáltalán képet tudnak alkotni erről.

A film az életüket romba döntő szenvedélyeiktől megalázott delikvensek váltakozó sikerrel járó küzdelmeit tágabb kontextusba helyezi, s felveti a kérdést: vajon a függés elleni hadakozás nem függés-e maga is? A tisztaság iránti fanatizmus nem ugyanolyan romboló-e, mint az, amitől meg kívánunk tisztulni? Az emberi szabadság több-e annál, mint hogy megválaszthatjuk, mitől akarunk függeni? Létezik-e más esély a függőség megszüntetésére, mint az elfogadás? És az életre?

(Forgalmazó: Big Bang Media)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.