Bár nem is olyan régen megígérte, hogy többé nem áll a kamerák elé, most ismét itt van, és morcosabb, mint valaha; ladies and gentlemen, Clint Eastwood visszatért. Nem mintha ennek bármi jelentősége lenne. Egyrészt azért nincsen, mert Eastwood úgy tért vissza, hogy igazából el se ment, hiszen rendezőként nagyon is aktív maradt, a hazai piac azonban csak a DVD-kiadást látta megtérülni a Gran Torino utáni Eastwood-opusokban (mozikba egyik sem került). Meg hát azért sincs jelentősége, mert Eastwood, a színész nem egy új filmmel tért vissza, hanem egy best of válogatással, mely a korábbi best ofok best ofja, s mint ilyen, műfajilag leginkább az előzetes előzeteséhez áll a legközelebb.
Ezúttal a baseball világa adja a hátteret néhány megsemmisítő, minden filmre jutó Eastwood-pillantáshoz - arról a védjegyszerű, Dirty Harry-nézésről van szó, amely a múlt év során Mitt Romney kampányát színesítette a színész liberális rajongóinak nem kis megrökönyödésére. De Az utolsó csavarral hősünk biztosra ment; mert ha csak a kisujját nyújtja színészként (ahogy az történik is), már az is istenesebb, mint Obamát korholó híres beszéde, melyet a kampány finisében egy üres székhez intézett. Az ominózus szék felől nézve Az utolsó csavar, melyben még a pite is egy korábbi Eastwood-opusból (Millió dolláros bébi) lett átemelve, egy instant klasszikus, minden más ülőalkalmatosság felől nézve azonban csak a szokásos, kellemes Eastwood-dörmögés, mely ezúttal egy kiszuperált baseballszaki szájából tör fel - liberálisok és konzervatívok közös örömére.
Forgalmazza a Pro Video Film & Distribution
