Pite, kutya, zaklatás - A vadászat

  • Iványi Zsófia
  • 2013. március 14.

Film

Skandináv drámában olyan a kutya, mint slasher horrorban a csinibaba: abban a pillanatban, hogy megjelenik a vásznon, tudni lehet, hogy előbb-utóbb erőszakos halált hal. Thomas Vintenberg most is a tizenöt évvel ezelőtti nagy (és ez idáig egyetlen) sikere, a Születésnap jól bevált alkotóelemeit (kisközösség, pedofília, kézikamera) keverte újra, csak egy kicsit másképp. A Dogma-mozgalom nyitófilmjében azért vált a főhős kitaszítottá, mert a családi ünnep vidám résztvevőinek elmesélte, hogyan molesztálta őt és a húgát az apjuk gyerekkorukban.Hasonló módon és sebességgel válik leprássá, megvetendő (és megverendő) idegenné a Vadászat főszereplője. A különbség mindössze annyi, hogy itt őt vádolják meg azzal, hogy szexuálisan zaklatott egy kislányt.


A film kevés meglepetést tartogat, hovatovább klisékből építkezik. Ennek ellenére - vagy tán épp azért, mert az újítási szándék nyomasztó terhét lerázva magáról óriási figyelmet fordíthat a legapróbb részletekre is - igen nagyot üt. A mostanában kissé agyonhájpolt Mads Mikkelsen fantasztikusan adja az igaztalanul megvádolt szerencsétlent, a hangsúly azonban mégsem az ő nyomorán, hanem a falkaösztön döbbenetes erején és hatásán van. Hiába a jóléti társadalom, a dizájnbútorok meg a tökéletesen kerekre sütött fahéjas almáspiték, ha a csapat egyik tagja lesérül (lett légyen bármily nagy becsben tartva is korábban), a többi azonnal magára hagyja, kiközösíti, és erőfitogtatás céljából random módon zaklatja. És még örülhet, ha nem tépik szét élve.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.