Pite, kutya, zaklatás - A vadászat

  • Iványi Zsófia
  • 2013. március 14.

Film

Skandináv drámában olyan a kutya, mint slasher horrorban a csinibaba: abban a pillanatban, hogy megjelenik a vásznon, tudni lehet, hogy előbb-utóbb erőszakos halált hal. Thomas Vintenberg most is a tizenöt évvel ezelőtti nagy (és ez idáig egyetlen) sikere, a Születésnap jól bevált alkotóelemeit (kisközösség, pedofília, kézikamera) keverte újra, csak egy kicsit másképp. A Dogma-mozgalom nyitófilmjében azért vált a főhős kitaszítottá, mert a családi ünnep vidám résztvevőinek elmesélte, hogyan molesztálta őt és a húgát az apjuk gyerekkorukban.Hasonló módon és sebességgel válik leprássá, megvetendő (és megverendő) idegenné a Vadászat főszereplője. A különbség mindössze annyi, hogy itt őt vádolják meg azzal, hogy szexuálisan zaklatott egy kislányt.


A film kevés meglepetést tartogat, hovatovább klisékből építkezik. Ennek ellenére - vagy tán épp azért, mert az újítási szándék nyomasztó terhét lerázva magáról óriási figyelmet fordíthat a legapróbb részletekre is - igen nagyot üt. A mostanában kissé agyonhájpolt Mads Mikkelsen fantasztikusan adja az igaztalanul megvádolt szerencsétlent, a hangsúly azonban mégsem az ő nyomorán, hanem a falkaösztön döbbenetes erején és hatásán van. Hiába a jóléti társadalom, a dizájnbútorok meg a tökéletesen kerekre sütött fahéjas almáspiték, ha a csapat egyik tagja lesérül (lett légyen bármily nagy becsben tartva is korábban), a többi azonnal magára hagyja, kiközösíti, és erőfitogtatás céljából random módon zaklatja. És még örülhet, ha nem tépik szét élve.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”