A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.
A Maurizio De Giovanni regénysorozatából készült hatrészes tévéadaptáció nehéz dolgokat csomagol selyempapírba, de a kibontással nem sokat vesződik.
Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan abban, ahogy a filmipar figyelme (újra) a teljesíthetetlen szépségideálok felé fordult.
Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szakágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás sivatagon is túl, éldegélt egy szegény salétrombányász az ő világszép feleségével és négy feltűnően karakteres gyermekével.
Mind ismerjük az anekdotákat, vicceket és horrorba illő történeteket arról, hogy milyen borzalmas dolgok történhetnek az oldalvonal mellett gyerekfocicsapatok összecsapásakor.
A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.
Az eddig ismert világrend felborult, valamennyi országban előretörtek a szélsőségesek, a populisták vagy épp az anarchisták, akik csábítóan egyszerű, de pusztító megoldást hirdetnek az emberiséget fenyegető komplex problémákra.
Attól azért eléggé lehetett félni, amikor Koltai Róbert Michael Madsennel és Vinnie Jonesszal forgatott.
