Bevezető

  • Oksana Sarkisova a fesztivál programigazgatója
  • 2009. október 29.

Film

"Az én utam, hogy a világot új szemmel láttassam. Azt a világot fedem fel, ami mások számára láthatatlan" - Dziga Vertovnak, a dokumentumfilmezés egyik úttörőjének a LEF című avantgárd lapban 1923-ban megjelent szavai a mai napig útmutatóul szolgálhatnak az akár már ismert, akár eddig mellőzött témákat újfajta perspektívából feldolgozni szándékozó filmesek számára.
A rendezőnek minden egyes filmben újra kell teremtenie a tényszerűség és kreativitás, az objektív és személyes ábrázolás, a hagyomány és kísérletezés közti finom egyensúlyt. A 6. Verzió filmjei e kérdést járják körül, a musicalben elmesélt észak-koreai munkatábortól (Történetek a munkatáborból) kezdve a temetkezési üzelmeken keresztül bemutatott lengyel kapitalizmusig (Holt lelkek), a katonai szakácsok szemével láttatott XX. századi történelemig (Gulyáságyú) vagy az apartheid utáni Dél-Afrika fokvárosi tengerparti sétányra vetített állapotrajzáig (A tengerparti sétány) - hogy csak néhányat említsünk az idei program eredeti mondanivalójú, témáját érzékenyen és érdeklődéssel boncolgató filmjeiből. A kortárs nemzetközi és magyar dokumentumfilm-panoráma két további programmal egészül ki. A hagyományos "Fesztivál Keresztutak" rész a "20 év demokrácia" című, több szervezet együttműködésével összeállított programot mutatja be, amelynek keretében a Verzió négy partnerfesztivállal (prágai One World, pozsonyi One World, Watch Docs Varsó és DOK Leipzig) működött együtt. Az együttműködésnek köszönhetően egy sor, a régióban az 1989 óta tartó átalakulásról szóló film vált online elérhetővé, amelyek közül a moziban is bemutatunk néhányat. A lengyel retrospektív pedig egyedülálló alkalom az 1956-58 közötti kulturális desztalinizáció első hullámának megismerésére. A "fekete sorozat" az akkoriban még kötelező jellegű szocialista realizmus közegében és a szigorú állami cenzúra mellett is úttörőnek számító társadalomkritikai dokumentumfilmekből áll. A hagyományokhoz híven a 6. Verzió is megrendezi a Diákverziót, mindenki számára nyitott beszélgetéseket szervez a filmek alkotóival, és öszszességében egy olyan fórum kíván lenni, ahol helyük van a provokatív kérdéseknek, eredeti gondolatoknak és az újszerű látásmódnak.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.