Burma VJ - Tudósítás egy zárt országból

  • - kovácsy -
  • 2009. október 29.

Film

Az információs technológia fejlődése, a globális nyilvánosság hatalma átalakítja az elnyomó rendszerek elleni küzdelem módszereit. A burmai "gerillák" gépfegyverek helyett digitális kamerákkal harcolnak a katonai diktatúra ellen, amelynek összeomlásában utoljára a nagy 1988-as tüntetések idején lehetett reménykedni - aztán a fegyveres erők lemészároltak háromezer tüntetőt, és minden maradt a régiben.
Az emigráns tévécsatorna titkos hazai munkatársai 2007-ben váratlanul az események középpontjában találják magukat. Újra tüntetések kezdődnek, napról napra nő a változásokat követelő tömeg, és a táskába rejtett kamerákon készített felvételek bejárják a világot. Tudjuk persze, hogy mi lett a két évvel ezelőtti események vége: mint korábban, most is maradt az elnyomás, és a katonai rezsim változatlanul házi őrizetben tartja az ellenzék népszerű vezetőjét, Aung San Suu Kyit, remélve, hogy az emberek előbb-utóbb elfelejtik, és vele együtt a szabadság vágyát is.

A film igazi hősei maguk a tudósítók, akik közül többen a diktatúra börtöneiben végzik. Küzdelmüket, félelmeiket és elszántságukat nyomon követve őszintén szurkolhatunk ügyük sikeréért, hiába tudjuk, hogy itt aztán nem fordulnak jóra a dolgok. A film készítőinek sikerül megteremteniük és közel másfél órán keresztül fenntartaniuk a feszültséget, amiben minden bizonynyal része van a rejtekből, lopva készített felvételek esendő esetlegességének is, amely a hitelüket és drámaiságukat adja. Ettől válik borzongatóan átélhetővé a félelem és az ezt legyőző bátorság folyamatosan vibráló, emelkedett kettőssége.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.