Burma VJ - Tudósítás egy zárt országból

  • - kovácsy -
  • 2009. október 29.

Film

Az információs technológia fejlődése, a globális nyilvánosság hatalma átalakítja az elnyomó rendszerek elleni küzdelem módszereit. A burmai "gerillák" gépfegyverek helyett digitális kamerákkal harcolnak a katonai diktatúra ellen, amelynek összeomlásában utoljára a nagy 1988-as tüntetések idején lehetett reménykedni - aztán a fegyveres erők lemészároltak háromezer tüntetőt, és minden maradt a régiben.
Az emigráns tévécsatorna titkos hazai munkatársai 2007-ben váratlanul az események középpontjában találják magukat. Újra tüntetések kezdődnek, napról napra nő a változásokat követelő tömeg, és a táskába rejtett kamerákon készített felvételek bejárják a világot. Tudjuk persze, hogy mi lett a két évvel ezelőtti események vége: mint korábban, most is maradt az elnyomás, és a katonai rezsim változatlanul házi őrizetben tartja az ellenzék népszerű vezetőjét, Aung San Suu Kyit, remélve, hogy az emberek előbb-utóbb elfelejtik, és vele együtt a szabadság vágyát is.

A film igazi hősei maguk a tudósítók, akik közül többen a diktatúra börtöneiben végzik. Küzdelmüket, félelmeiket és elszántságukat nyomon követve őszintén szurkolhatunk ügyük sikeréért, hiába tudjuk, hogy itt aztán nem fordulnak jóra a dolgok. A film készítőinek sikerül megteremteniük és közel másfél órán keresztül fenntartaniuk a feszültséget, amiben minden bizonynyal része van a rejtekből, lopva készített felvételek esendő esetlegességének is, amely a hitelüket és drámaiságukat adja. Ettől válik borzongatóan átélhetővé a félelem és az ezt legyőző bátorság folyamatosan vibráló, emelkedett kettőssége.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.